OECD Multilingual Summaries

Health at a Glance 2013

Summary in Hungarian

Egészségügyi körkép 2013

Összefoglalás magyarul

Az Egészségügyi körkép 2013 című kiadvány az OECD‑ és a BRIICS‑országok egészségügyi helyzetét, szolgáltatásait és politikáit formáló trendeket és hatásokat mutatja be. Bár az egyes mutatószámok, mint a várható élettartam vagy a gyermekhalandóság általános javulást mutatnak, a jövedelmi és az oktatási egyenlőtlenségek, illetve más társadalmi mutatók még mindig jelentős hatással vannak az egészségügyi helyzetre és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ezek az egészségügyi egyenlőtlenségek az élet‑ és munkafeltételek terén, illetve az itt bemutatott egészségügyi vonatkozású életstílusadatokban (pl. dohányzás, káros alkoholfogyasztás, fizikai inaktivitás és elhízás) mutatkozó különbségekkel magyarázhatók.

Az egészségügyi kiadások jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országok között a GDP százalékában kifejezett egy főre eső kiadás és a legfrissebb trendek tekintetében. Az OECD átlagát tekintve az egy főre eső egészségügyi kiadás 2000 és 2009 között évi 4,1%‑kal nőtt reálértéken számolva, ám a növekedés a 2009–2010 és a 2010–2011 közötti időszakban 0,2%‑ra lassult annak következtében, hogy számos ország csökkentette egészségügyi kiadásait a költségvetési hiány és az államadósság visszaszorítása érdekében, különösen Európában. Az Európán kívüli országokban folytatódott az egészségügyi kiadások növekedése, ámbár sok esetben, főként Kanadában és az Egyesült Államokban csak lassúbb ütemben.

A különböző területekre fordított kiadások eltérő módon alakultak: a 2010–2011 közötti időszakban a gyógyszerekre és a megelőzésre fordított kiadások 1,7%‑kal csökkentek, míg a kórházi költségek 1,0%‑kal nőttek.

• Az OECD‑országokban az átlagos várható élettartam 2011‑ben már meghaladta a 80 évet, ami tíz évvel magasabb az 1970‑ben mértnél. Az OECD‑országok lakosai között a leghosszabb élettartamra a Svájcban, Japánban és Olaszországban születettek számíthatnak.
• Az OECD‑országokban a nők várható élettartama 5,5 évvel hosszabb a férfiakénál. A legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezők várható élettartama 6 évvel haladja meg a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőkét.
• Egyre gyakoribb a krónikus betegségek, mint például a cukorbetegség és a demencia előfordulása. 2011‑ben az OECD‑országokban élő 20–79 éves lakosság csaknem 7%‑a, azaz több mint 85 millió fő szenvedett cukorbetegségben.

• Az orvosok száma az OECD‑országok zömében 2000 óta mind abszolút számban, mind egy főre vetítve nőtt; ez alól csak néhány kivétel volt. Az egy főre jutó orvosok száma Észtországban és Franciaországban lényegében nem nőtt, Izraelben pedig egyenesen csökkent.
• Az OECD átlagát tekintve 2011‑ben minden általános orvosra két szakorvos jutott. Az általános orvosok számának lassú növekedése, vagy még inkább csökkenése aggályokat vet fel a teljes népesség elsődleges ellátáshoz való hozzáférésével kapcsolatban.

• A kórházi tartózkodás hossza az OECD‑országokban a 2000‑ben mért 9,2 napról 2011‑re 8,0 napra csökkent.
• A generikus gyógyszerek piaci részesedése az elmúlt évtizedben több országban is jelentősen megnőtt. Ennek ellenére a generikus készítmények még mindig csak a piac kevesebb mint 25%‑át képviselik Luxemburgban, Olaszországban, Írországban, Svájcban, Japánban és Franciaországban, szemben a mintegy 75%‑os piaci részesedésükkel Németországban és az Egyesült Királyságban.
• A különféle diagnosztikai és sebészeti eljárások alkalmazási arányában mutatkozó széleskörű eltérések nem magyarázhatók a klinikai igények különbözőségeivel. 2011‑ben például Mexikóban és Törökországban a császármetszéses szülések az összes szülés több mint 45%‑át tették ki, ami a háromszorosa az izlandi és a hollandiai császármetszéses szülések arányának. Ez a császármetszés túlzott mértékű alkalmazására utalhat.

• Az életveszélyes állapotok – mint például a szívroham, a sztrók és a rák – kezelése terén bekövetkezett fejlődés az OECD‑országok zömében magasabb túlélési rátákat eredményezett. 2001 és 2011 között a szívrohammal kórházba felvettek halálozási aránya átlagosan 30%‑kal, a sztrókkal felvetteké pedig csaknem 25%‑kal csökkent. A túlélés számos rákfajta – többek között a méhnyakrák, a mellrák és a vastagbélrák – esetében is javult.
• Az országok zömében az elsődleges ellátás színvonala is javult, amint ezt a krónikus betegségek, például asztma vagy cukorbetegség miatti elkerülhető kórházi beutalások csökkenése is mutatja. Ennek ellenére minden országnak van még hová javítania az elsődleges ellátást a fenti betegségek miatti költséges kórházi beutalások további csökkentése érdekében.

• Mexikó és az Egyesült Államok kivételével valamennyi OECD‑országban van univerzális (vagy kvázi‑univerzális) egészségbiztosítás egy alapvető egészségügyi szolgáltatás‑ és termékkörre kiterjedően. Mexikóban a 2004‑es reformokat követően a biztosított népesség aránya gyors növekedéssel csaknem 90%‑ig emelkedett. Az Egyesült Államokban, ahol 2011‑ben a lakosságnak még 15%‑a nem volt biztosított, a megfizethető ellátásról szóló törvény (Affordable Care Act) 2014 januárjától tovább bővíti az egészségbiztosítási fedezetet.
• A zsebből fizetett kiadások által jelentett teher egyes országokban akadályokat gördít az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elébe. Az egészségügyi kiadások átlagosan 20%‑át közvetlenül a betegek fizetik; ez az arány Hollandiában és Franciaországban 10% alatti, míg Chilében, Koreában és Mexikóban a 35%‑ot is meghaladja.
• 2011‑ben az OECD‑országokban a zsebből fizetett egészségügyi kiadások mintegy 19%‑a fogászati kezelésekre, újabb 12%‑a pedig szemüvegre, hallásjavító eszközökre és egyéb terápiás berendezésekre lett fordítva.
• Az alacsony jövedelmű csoportokba tartozók a magasabb jövedelmű csoportokba tartozóknál nagyobb valószínűséggel számolnak be ki nem elégített egészségügyi és fogászati szükségletekről, továbbá kisebb valószínűséggel fordulnak egészségügyi szakemberhez vagy fogorvoshoz.

• A 65 évesek várható élettartama tovább emelkedik; 2011‑ben a nőké csaknem 21 év, a férfiaké pedig 18 év volt az OECD‑országokban. Ezen további évek nagy részében azonban valamilyen krónikus betegségben szenvednek. A 85 évesek és az annál idősebbek több mint negyede például demenciában szenved.
• Az OECD‑országokban az 50 évesek és az annál idősebbek több mint 15%‑a gondozza eltartott rokonát vagy barátját, és az informális gondozók nagy része a nők közül kerül ki.
• A hosszú távú ellátásra fordított állami kiadások 2005 és 2011 között évi 4,8%‑kal – az egészségügyi kiadásoknál nagyobb mértékben – nőttek az OECD‑országokban.