OECD Multilingual Summaries

Government at a Glance 2017

Summary in Hungarian

Kormányzati körkép 2017

Összefoglalás magyarul

A gazdasági növekedés lassan erőre kap az OECD‑térségben, de a globalizációellenes reakciók valósak, a kormányoknak pedig kezelniük szükséges ezeket. A közintézményekbe vetett bizalom szintje alacsony, és erőteljesen megerősödött az a vélekedés, hogy a közpolitikák válogatott érdekcsoportokat részesítenek előnyben. A rövidebb gazdasági ciklusok, a technológiai változás és a diszruptív innováció felvette a reformok szükségességét a nemzeti munkaerőpiacokon és a szociális védelmi rendszerekben, míg a klímaváltozás, az adóelkerülés és a terrorizmus kérdése összehangolt globális cselekvést követel. A politikai polarizáció és a polgárok közintézményekkel szembeni bizalmatlansága kiszámíthatatlanabbá teszi a reformok sikerességét. Az állami intézmények, valamint a választott tisztségviselők integritásának erősítése, a folyamatos párbeszéd megteremtése az állampolgárokkal nyílt, részvételen alapuló (participatív) politikai döntéshozatali folyamatok révén, valamint a kormány azon képességének fokozása, hogy a különféle opciók közül a legmegfelelőbb politikákat válassza ki – mind kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy újra összekösse a kormányokat állampolgáraikkal, és elősegítse az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedést. A Kormányzati körkép 2017. évi kiadása az ilyen államigazgatási reformokra szolgáltat bizonyítékot.

A költségvetési konszolidáció folytatódik, de az adósságszintek továbbra is magasak, az állami befektetések mértéke pedig csökkent

• Az OECD‑országokban az átlagos költségvetési deficit 2015‑ben a GDP –2,8%‑át tette ki a 2009‑ben regisztrált –8,4%‑kal szemben annak következtében, hogy az országok a pénzügyi válságot követően stabilizálják az államháztartást.
• A strukturális egyenleg a 2009‑ben regisztrált –6,3%‑kal szemben 2015‑ben a potenciális GDP –2,4%‑ára javult az OECD‑országokban, ami a hosszú távú trendekre való visszaállást jelzi.
• Az átlagos bruttó államadósság mértéke 2015‑ben elérte a GDP 112%‑át az OECD‑országokban, ezen belül tizenegy országban az adósságszint elérte vagy meghaladta a GDP‑t.
• Az állami beruházások átlagosan a GDP 3,2%‑ára rúgtak 2015‑ben; ezen belül Magyarországon 6,7%, Izraelben pedig 1,5% volt az arány. Ez átlagosan 4,1%‑os visszaesést jelent 2009‑hez képest, amikor expanzív költségvetési politikákat vezettek be. Az állami beruházások egyharmada gazdasági ügyekre – főként a közlekedésre – irányul, ezt követi 15,2%‑kal a védelem.

Nőttek az egészségügyre és a szociális védelemre fordított állami kiadások

• 2007 és 2015 között a szociális védelemre és az egészségügyre fordított állami kiadások nőttek a legnagyobb mértékben az OECD‑országokban, az előbbi esetében 2,6 százalékponttal, az utóbbi esetében pedig 1,7 százalékponttal.
• Figyelembe véve azt a tényt, hogy a közbeszerzési kiadások egyharmadát az egészségügyre fordítják, kulcsfontosságú az átláthatóság és a hatékonyság erősítése a gyógyszerek, valamint az orvosi technológiák és eszközök közbeszerzése terén annak érdekében, hogy alacsonyabb költségek mellett legyen biztosítható a jobb egészségügyi ellátás.

Az állami foglalkoztatás átlagban stabil, de országos szinten fontos eltérések figyelhetők meg

• Bár sok OECD‑ország számol be jelentős létszámcsökkentésről a központi állami foglalkoztatásban a válságot követő megszorító intézkedések következtében, az általános állami foglalkoztatás az összfoglalkoztatottság százalékában mérve kismértékben nőtt az OECD‑országokban 2007 és 2015 között, mégpedig 17,9%‑ról 18,1%‑ra.
• Az átlagszám azonban elrejti az egyes országok közötti eltéréseket. Az általános állami foglalkoztatás az összfoglalkoztatottság százalékában mérve az Egyesült Királyságban és Izraelben csökkent a legnagyobb mértékben (több mint 2,5 százalékponttal) a 2007–2015 közötti időszakban. Ezzel szemben Csehországban, Észtországban, Magyarországon, Szlovéniában és Spanyolországban ugyanebben az időszakban 2 százalékpontot elérő vagy meghaladó növekedés volt tapasztalható.
• Emellett az arányszám (az általános állami foglalkoztatás összfoglalkoztatottságon belüli hányada) elrejti az abszolút állami foglalkoztatásban bekövetkezett változásokat. A 2014–2015 közötti időszakban Törökországban például 3,9%‑kal nőtt az általános állami foglalkoztatás, míg Hollandiában több mint 3,6%‑kal csökkent. Az arányszám nem tükrözi ezeket a változásokat, mert az általános állami foglalkoztatás az összfoglalkoztatáshoz hasonló arányban változott.
• Átlagban elmondható, hogy a D1‑es szintű (legfelső szintű) vezetők a D2‑es szintű vezetőknél 27%‑kal, a középszintű (D3‑as szintű) vezetőknél pedig 72%‑kal keresnek többet; több mint kétszer annyit keresnek, mint a D4‑es szintű vezetők, és 2,6‑szor többet, mint a vezető szakemberek. Ez arra enged következtetni, hogy a vezetői feladatok ellátásáért járó felár jóval magasabb a szakmai specializációért járónál. A titkárok/titkárnők átlagban négyszer kevesebbet keresnek, mint a D1‑es szintű vezetők.

A nők alulreprezentáltak a kormányzati vezetői pozíciókban

• Az OECD‑országok vonatkozásában átlagban elmondható, hogy a nők 2017‑ben mindössze 29%‑át teszik ki a parlamenti képviselőknek, és csak 28%‑át a minisztereknek.
• Ehhez hasonlóan, míg a nők az állami szektorban foglalkoztatott összes munkavállaló 58%‑át képviselik, addig csak 32%‑át töltik be a felsővezetői pozícióknak.
• A nők egyenlő arányú képviselete a közélet és az állami foglalkoztatás minden szintjén kibővíti a jó szervezeti teljesítmény eléréséhez rendelkezésre álló tehetségek bázisát.

A teljesítményértékelő eszközök és a viselkedéskutatások javítják az állami szektor eredményességét és hatékonyságát

• Szinte minden országban van kötelező teljesítményértékelés a központi állami foglalkoztatottakat érintően. A teljesítmény jutalmazáshoz kapcsolása továbbra is kihívást jelent, a teljesítményhez kötött bérek pedig 2010 óta változatlan szinten állnak.
• Az OECD‑országok egyre szélesebb körben alkalmazzák a kiadások felülvizsgálatának eszközét a kiadások hatékonyabb ellenőrzése és a rangsorolás javítása céljából. A 2008–2016 közötti időszakban huszonkét OECD‑ország vizsgálta felül legalább egyszer a kiadásait, szemben a 2000–2007 közötti időszakkal, amikor csak öt ország tette ezt meg.
• A viselkedéskutatások alkalmazása kezd gyökeret verni az OECD‑országokban, főként a politika‑végrehajtás javításának eszközeként. Fennáll a lehetőség a teljes politikai ciklusra kiterjedő alkalmazásukra is, főleg a politikák kidolgozása és értékelése terén.

A nyílt kormányzási kezdeményezések fellendülőben vannak, de több értékelésre van szükség

• Az országok egyre fokozottabban intézményesítik a nyílt kormányzás elveit, így az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a részvételt. Az OECD‑országok mintegy fele (35 országból 17) fogadott el nemzeti stratégiát a nyílt kormányzásra vonatkozóan.
• Az OECD‑országok zöme „alapértelmezésben nyílt” politikát honosított meg, amelynek értelmében minden kormányzati adat nyílt hozzáférésű, kivéve, ha jogszerű indokokkal igazolható az ellenkezője.
• Jelentős eltéréseket mutat azonban az, hogy milyen mértékben segítik elő az országok az adatok újrafelhasználását a kormányzáson kívül (pl. hackatonokon és közös alkotó rendezvényeken) és a kormányzáson belül (képzések és tájékoztatások útján).
• Csak kevés ország méri fel azt, hogy a nyílt kormányzási kezdeményezések elérik‑e a kívánt gazdasági és társadalmi, valamint az elszámoltathatóságot és az állami szektor termelékenységét javító hatást.

Többet kell tenni a kormányzatba vetett bizalom helyreállításáért és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításáért

• A kormányzatba vetett bizalom még mindig a válság előtti szinten áll. Az OECD‑országok átlagát tekintve 2016‑ban az állampolgárok 42%‑a számolt be arról, hogy bízik a nemzeti kormányban, szemben a 2007 előtt mért 45%‑kal.
• Továbbra is fennállnak az egyenlőtlenségek a népességcsoportok között a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a szolgáltatások rugalmassága és színvonala terén. Minden OECD‑országra igaz, hogy az alacsony jövedelműek nagyobb arányban számolnak be egészségügyi ellátási szükségleteik ki nem elégítéséről, mint a magasabb jövedelműek. Hasonlóképpen, a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű tanulók a nem hátrányos helyzetűeknél csaknem háromszor nagyobb valószínűséggel nem szerzik meg az alapszintű jártasságot a tudományok terén.
• A kormányoknak az „e‑kizárás” új formáinak megjelenését is meg kell előzniük. Míg az állampolgárok egyre nagyobb hányada használ digitális csatornákat a kormányzattal való kommunikációhoz, tartósan fennálló különbségek vannak e csatornák igénybe vételének szintjében végzettségi szint, lakóterület és életkor szerint.