OECD Multilingual Summaries

OECD Skills Outlook 2017

Skills and Global Value Chains

Summary in Hungarian

Az OECD készségekre vonatkozó 2017. évi elemzése

Készségek és globális értékláncok

Összefoglalás magyarul

Az elmúlt két évtized során a világ a globalizáció új szakaszába lépett, mely új kihívásokat, egyben új lehetőségeket teremt az országok és a munkavállalók számára. Az információs technológiák terjedésének köszönhetően a termelés úgynevezett globális értékláncok mentén globalizálódott és fragmentálódott: ma már különböző országok munkavállalói vesznek részt ugyanazon termék tervezésében, gyártásában, piacra vitelében és értékesítésében. Az OECD‑országok átlagát tekintve az üzleti szektor állásainak egyharmada a külföldi országokban jelentkező kereslettől függ. Az OECD‑országok általi export értékének harminc százalékát ma már külföldi országok adják.

A globális értékláncok gazdaságokra és társadalmakra gyakorolt hatásai sokkal összetettebbek, diffúzabbak és összefonódottabbak, mint a globalizáció korábbi szakaszaiban. A globalizáció előnyeit sokan megkérdőjelezik. Az országoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, hogy a globalizáció mindenki számára előnyökkel járjon. Jelen kiadvány rámutat arra, hogy az országok a lakosaik készségeinek fejlesztésébe történő beruházással biztosíthatják, hogy a globális piacokon való részvételük jobb gazdasági és társadalmi eredményeket hozzon.

A készségek fontosak a globalizáció szempontjából

A készségek elősegíthetik az országok globális piacokba való integrálódását és a technológiailag legfejlettebb iparágakra való szakosodását

• Ha a készségfejlesztés globális értékláncokban való részvétellel párosul, az országok nagyobb mértékű termelékenységnövekedést érhetnek el. Azok az országok, amelyeknek az 1995 és 2011 közötti időszakban a legnagyobb mértékben nőtt a globális értékláncokban való részvétele, plusz éves növekedést értek el az ipari munkatermelékenység terén. A plusz növekedés mértéke változó határok között mozog: 0,8 százalékpont azokban az iparágakban, amelyek a legkisebb lehetőséget nyújtják a termelés fragmentálására, és 2,2 százalékpont azokban az iparágakban, amelyekben a legnagyobb ez a lehetőség – például a csúcstechnológiás gyártó iparágakban.
• A globális piacokba való integrálódáshoz és a globális piacokon való növekedéshez minden iparágnak olyan munkavállalókra van szüksége, akik a jó kognitív készségek (többek között olvasás‑írás, számolás és problémamegoldás) mellett vezetői és kommunikációs készségekkel is rendelkeznek, továbbá tanulni is készek. Ahhoz, hogy a globális értékláncokban való részvételből származó termelékenységnövekedés az egész gazdaságra kiterjedjen, minden cégnek – a kis cégeknek is – ilyen készségekkel rendelkező munkavállalókra van szüksége.
• A technológiailag legfejlettebb iparágakra való szakosodáshoz az országoknak még az alábbiakra is szükségük van:

– A kognitív készségeket kiegészítő jó szociális és érzelmi készségekkel (pl. vezetői, kommunikációs és önszervezési készségekkel) rendelkező munkavállalók. Azok az országok, amelyekben a készségmix jól összehangolt a technológiailag fejlett iparágakban szükséges készségekkel, más országoknál átlagosan 10%‑kal jobban tudnak ezekre az iparágakra szakosodni.

– Olyan munkavállalói bázis, akik esetében a képesítésük híven tükrözi, hogy milyen feladatokat tudnak elvégezni. Sok olyan technológiailag fejlett iparág van, ahol a munkavállalóknak hosszú műveletsorokat kell végezniük; a folyamat bármely szakaszában mutatott gyenge teljesítmény jelentősen csökkenti a végeredmény értékét. Az ilyen munkavállalókkal rendelkező országok átlagosan 2%‑kal jobban tudnak ezekre az iparágakra szakosodni, mint azok, ahol a kimeneti készségek kevésbé biztosak.

A készségek segíthetnek az embereknek a globális értékláncok potenciális negatív hatásainak ellensúlyozásában

• A lakosok készségeinek fejlesztésébe történő beruházással az országok csökkenthetik a munkavállalók offshoringnak – vagyis a termelés külföldre költöztetésének – való kitettségét. Az, hogy az emberek mivel foglalkoznak a munkájuk során, és ennek megfelelően milyen fajta készségeket fejlesztenek, ugyancsak erősen befolyásolja munkájuk ezen kockázatnak való kitettségét. Ha a munkavállalók rendelkeznek a szükséges készségekkel, tovább tudnak fejlődni a munkájukban, vagy könnyebben tudnak alkalmazkodni a változó igényekhez.
• A képzettebb munkavállalók minden országban magasabb színvonalú munkát végeznek kevésbé képzett társaiknál. A globális értékláncokban erősebben részt vevő országokban azonban nagyobb különbség figyelhető meg a magasan képzett és a kevésbé képzett munkavállalók által végzett munka színvonala között.
• Túlságosan magas azon felnőttek száma, akik nem rendelkeznek a globalizáció kihívásainak leküzdéséhez szükséges készségekkel. Az OECD‑országokban több mint 200 millió felnőttnek (nagyjából minden negyediknek) gyenge az írni‑olvasni tudása vagy a számolási készsége, 60%‑uk pedig a kettő közül egyik készséggel sem rendelkezik.

A készségek fejlesztése eltérő módokon kísérte az országok globális integrációját

Az országoknak nemcsak azért kell a készségek fejlesztésébe beruházniuk, hogy megkönnyítsék lakosaik munkaerőpiacra való belépését és megvédjék őket a munkájuk elvesztésének kockázatától vagy az alacsony színvonalú munka végzésétől, hanem azért is, hogy nemzetközileg is versenyképesek legyenek és gazdasági fejlődést érjenek el napjaink összekapcsolt világában.

• Az elmúlt 15 év során – különböző helyzetből indulva – Korea és Lengyelország is növelte a globális értékláncokban való részvételét és a technológiailag fejlett iparágakra való szakosodását, miközben fejlesztette lakosainak készségeit és társadalmi‑gazdasági haszonra tett szert, kiaknázva ezáltal a globális értékláncok jelentette előnyöket.
• Chile és Törökország jelentősen növelte a globális értékláncokban való részvételét, fejlesztette a globális értékláncok jelentette kihívások leküzdéséhez szükséges készségeket, és jelentős javulást ért el a foglalkoztatási eredmények terén. Esetükben azonban a készségek csak gyengén fedik le a technológiailag fejlett iparágakban szükséges készségeket, ami részben megmagyarázza az ezen iparágakra való szakosodásuk alacsony fokát.
• Németország és az Egyesült Államok szintén jelentősen növelte a globális értékláncokban való részvételét. A német lakosok készségei azonban támogatni látszanak az ország iparági szakosodási mintáját, míg az Egyesült Államok esetében ez kevésbé igaz.
• Egyes országok – mint például Görögország és bizonyos fokig Belgium is – csak gyengén integrálódtak a globális értékláncokba, nem nagyon fejlesztették lakosaik készségeit, és nem aknázták ki a globális értékláncokból származó előnyöket a gazdasági növekedés forrásául.

A készségekkel összefüggő politikákra vonatkozó kihatások

A globális értékláncokból származó előnyök kiaknázásához az országoknak be kell ruházniuk az oktatásba és a képzésbe, a készségeket hatékonyabban kell kihasználniuk, jobban kell koordinálniuk a készségekkel összefüggő politikákat – az oktatási és bevándorlási politikáktól kezdve a foglalkoztatásvédelmi törvényekig –, és ezeket a politikákat össze kell hangolniuk az ipari és kereskedelmi politikákkal.

Megbízható képesítés és releváns készségek erős mixének biztosítása a végzettek számára

Az oktatási és képzési rendszereknek a kora gyerekkori oktatástól kezdve a felnőttoktatásig minden tanuló számára erős készségmixet kell biztosítaniuk. Ehhez nagy hangsúlyt kell helyezni a kognitív készségek fejlesztésére, ugyanakkor innovatív oktatási stratégiákat kell kidolgozni, biztosítani kell a rugalmas tantervválasztás lehetőségét, és jól meg kell tervezni a vállalkozói ismeretek oktatását.

Az országok az oktatott készségeket hatékonyabban összehangolhatják az iparágak által igényelt készségekkel a munkaalapú tanulásra erős hangsúlyt helyező magas színvonalú szak‑ és szakmai oktatás és képzés biztosításával, valamint a magánszektor, a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek közötti szorosabb együttműködést elősegítő specifikus politikák alkalmazásával.

A készségek továbbfejlesztésének útjában álló akadályok eltávolítása

A felnőtteknek folyamatosan fejleszteniük és adaptálniuk kell a készségeiket, ezért az országoknak le kell bontaniuk a készségek továbbfejlesztésének útjában álló akadályokat, különös tekintettel a gyengébb készségekkel rendelkező felnőttekre. A kormányoknak, a munkáltatóknak, a szakszervezeteknek, valamint az oktatási és képzési intézményeknek együtt kell működniük a rugalmas munkahelyi továbbképzési lehetőségek kidolgozásában, a felnőttek formális oktatáshoz való hozzáférésének javításában, valamint a munka melletti képzésben való részvétel megkönnyítésében a munkavállalók számára. Az informálisan szerzett készségek nagyobb elismerése elősegítené, hogy a munkavállalók további képesítéseket szerezzenek és életpályájukat a változó igényekhez igazítsák.

A készségek hatékonyabb kihasználása

A készségek révén az országok jól teljesíthetnek a globális értékláncokban, de csak akkor, ha az emberek olyan cégeknél és iparágakban dolgoznak, amelyek a legjobban kihasználják a készségeiket. Az országoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az emberek könnyen válthassanak olyan munkakörre, amelyben készségeik jól kihasználhatók – mindeközben a cégek számára rugalmasságot, a munkavállalók számára pedig biztonságot kell nyújtaniuk. Az országok elősegíthetik a hatékony menedzsment‑gyakorlatok kidolgozását, foglalkoztatásvédelmi törvényeket tervezhetnek meg, és a versenytársnál való elhelyezkedés tilalmát úgy szabályozhatják, hogy az lehetővé tegye a szakértelem és a tudás teljes gazdaságra kiterjedő hatékonyabb megosztását.

A nemzetközi együttműködés fokozása a készségekre vonatkozó politikák terén

A tehetségek megszerzéséért folytatott versengés helyett az országok akár együtt is működhetnének az oktatási és képzési programok kidolgozásában. Az ilyen jellegű együttműködéssel biztosítható a magas színvonal, és fenntarthatók azok az ismeretek és készségek, amelyekre az országoknak a globális értékláncokban való prosperáláshoz szükségük van. A készségeket a fejlődő gazdaságokban is fejleszthetik, és elősegíthetik ezen készségek más országok általi elismerését. Az országok olyan finanszírozási megoldásokat is fontolóra vehetnek, amelyek jobban tükrözik az előnyök és a költségek országok közötti megoszlását egy olyan világban, ahol mind az oktatás, mind a termelési folyamat nemzetközivé vált.