OECD Multilingual Summaries

Education at a Glance 2015

OECD Indicators

Summary in Hungarian

Oktatási körkép 2015

OECD‑mutatók

Összefoglalás magyarul

A munkaerőpiacon éppúgy, mint az életben, az oktatás megéri az energiaráfordítást...

A felsőfokú végzettségű felnőttek átlagosan több mint 80%‑a alkalmazásban áll, szemben a felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder végzettséggel rendelkezők több mint 70%‑ával, illetve a felső középfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek kevesebb mint 60%‑ával. A felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek átlagosan mintegy 60%‑kal többet is keresnek a legmagasabb iskolai végzettségként felső középfokú végzettséggel rendelkező felnőtteknél. Általában véve elmondható, hogy a foglalkoztatottsági ráták és a keresetek a felnőttek iskolai végzettségi és képzettségi szintjével egyenes arányban nőnek; ugyanakkor a munkaerőpiac még mindig a felsőfokú képzésben szerzett diplomát vagy oklevelet tekinti a munkavállalói készségek elsődleges indikátorának.

Kétségtelen, hogy ezeket az előnyöket szem előtt tartva az OECD‑országokban egyre több fiatal felnőtt folytat felsőfokú tanulmányokat. A felnőttek készségeit vizsgáló 2012. évi nemzetközi PIAAC felmérésben részt vett OECD‑országok és szubnacionális entitások átlagát tekintve a 25–34 év közötti nem diákok 22%‑a (Koreában pedig e csoport 47%‑a) rendelkezik felsőfokú végzettséggel úgy, hogy szüleik nem rendelkeznek azzal. Ezek az „első generációs értelmiségiek” és azok a felsőfokú végzettségű felnőttek, akiknek a szülei is rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, hasonló foglalkoztatottsági rátákkal rendelkeznek, és hasonló területeken folytatják tanulmányaikat. Ez arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem jelent hátrányt az, ha valaki elsőként szerez a családban felsőfokú végzettséget.

Az adatokból az is kiderül, hogy bár az alapképzésekre beiratkozók aránya sokkal magasabb, mint a mesterképzésekre beiratkozóké, a munkaerőpiacon sokkal több az álláslehetőség – és a kereseti lehetőségek is magasabbak – a mesterszakos diplomával rendelkező felnőttek, mint a csak alapszakot végzettek számára. Az alkalmazásban álló, alapszakos vagy azzal egyenértékű diplomával rendelkező felnőttek mintegy 60%‑kal keresnek többet az alkalmazásban álló, felső középfokú végzettséggel rendelkező felnőtteknél, ám a mester‑ és doktori fokozattal, vagy azzal egyenértékű diplomával rendelkezők kétszer annyit keresnek.

Az oktatás előnyei azonban nemcsak anyagi vonatkozásúak. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek nagyobb valószínűséggel számolnak be jó egészségi állapotról, önkéntes tevékenységekben való részvételről, mások iránti bizalomról és arról, hogy érzésük szerint van beleszólási lehetőségük a kormányzásba. Más szóval tehát a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek jellemzően aktívabban részt vesznek az őket körülvevő világ történéseiben.

...bár még mindig állnak fenn egyenlőtlenségek

Annak ellenére, hogy az iskolai végzettségek tekintetében csökkent – sőt még a visszájára is fordult – a nemek közötti különbség, a nők bizonyos tanulmányterületeken – pl. a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területén – még mindig alulreprezentáltak. A fiatal nők esetében a foglalkoztatottság valószínűsége is kisebb, mint a fiatal férfiak esetében, bár a foglalkoztatottság területén a nemek közötti különbség jóval kisebb a felsőfokú végzettségű fiatal felnőttek, mint az alacsonyabb iskolai végzetséggel rendelkezők körében.

Az adatokból az is kiderül, hogy a kereseteket a felnőttek iskolai végzettsége befolyásolja a legerősebben. A felsőfokú végzettségű felnőttek esetében 23 százalékponttal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a legjobban kereső 25%‑ba tartozzanak (havi jövedelem alapján), mint azon felnőttek esetében, akik legmagasabb iskolai végzettségként felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder végzettséggel rendelkeznek.

2010 és 2012 között számos OECD‑országban csökkentek az oktatásra fordított állami kiadások

Az oktatási szektorra késleltetetten hatott a 2008‑as globális gazdasági válság. 2010 és 2012 között, amikor a GDP a lassulást követően növekedni kezdett, az oktatási intézményekre fordított állami kiadások az OECD‑országok több mint egyharmadában visszaestek.

A 2008‑as gazdasági recesszió az általános‑ és középiskolai tanárok bérére is közvetlen hatást gyakorolt. A válságot közvetlenül követő években – bár néhány országban lassú kilábalás kezdődött – a tanári fizetéseket befagyasztották vagy csökkentették, olyannyira, hogy 2008 és 2013 között csak mintegy minden második OECD‑országban emelkedtek reálértéken számolva a fizetések. Ezek a trendek egyáltalán nem csökkentették a tanárok és a más hasonló képzettségű munkavállalók közötti jelentős bérszakadékot. Az OECD‑országok átlagát tekintve az iskolára felkészítő intézményekben dolgozó pedagógusok és az általános iskolai tanárok 78%‑át keresik egy hasonlóan képzett, teljes munkaidőben, teljes évben foglalkoztatott munkavállaló bérének, míg az alsó középfokú intézményekben tanító pedagógusok a 80%‑át, a felső középfokú intézményekben tanítók pedig a 82%‑át kapják ennek a referenciabérnek. Ezek a nem versenyképes fizetések még jobban megnehezítik a legjobb jelöltek pedagógusi pályára vonzását.

A finanszírozás csökkentése is veszélyeztetheti a tanárok szakmai továbbképzését. A PISA adatokból kiderül, hogy az iskolai információs és kommunikációs technológiákba (IKT‑kbe) tett beruházások növekvő aránya ellenére a tanárok nem alkalmazzák szisztematikusan ezeket az eszközöket. Sőt, az OECD 2013. évi nemzetközi tanítási és tanulási felmérésében (Teaching and Learning International Survey – TALIS) résztvevő tanárok a tanításhoz szükséges IKT‑készségek fejlesztését jelölték meg az egyik olyan területként, ahol leginkább szükségét érzik a szakmai továbbképzésnek.

Egyéb megállapítások

• 2012‑ben az OECD‑országok átlagosan GDP‑jük 5,3%‑át fordították az oktatási intézményeikre (az általános iskolai oktatástól a felsőfokú oktatásig); az elérhető adatokkal rendelkező országok közül 11 a GDP‑jének több mint 6%‑át fordította erre a célra.
• Az oktatás zömében államilag finanszírozott, de a legnagyobb arányban a felsőfokú oktatási intézmények szereznek privát forrásokból finanszírozást. 2000 és 2012 között a felsőfokú intézmények állami finanszírozásból való átlagos részesedése a 2000‑ben regisztrált 69%‑ról 2012‑re 64%‑ra csökkent.
• A kora gyermekkori oktatás különösen hasznosnak bizonyul a bevándorlói háttérrel rendelkező diákok számára.
• Az OECD 2012. évi tanulói tudást felmérő nemzetközi programjában (Programme for International Student Assessment, PISA) részt vett összes ország és gazdaság esetében igaz, hogy az olvasási teljesítmény tekintetében a nemek közötti különbség kisebb a digitális szövegértés, mint a nyomtatott szöveg értése esetében. A digitális szövegértés terén a lányok átlagosan 26 ponttal előzik meg a fiúkat, a nyomtatott szöveg értése terén pedig átlagosan 38 ponttal, ami csaknem egy évnyi iskolai oktatással egyenértékű.
• A felső középfokú szakképzettséggel vagy nem felsőfokú posztszekunder végzettséggel rendelkező felnőttek mintegy 77%‑a alkalmazásban áll – ez az arány 7 százalékponttal magasabb azon felnőttek arányánál, akik legmagasabb iskolai végzettségként általános felső középfokú végzettséggel rendelkeznek.
• A 20–24 éves korosztály egyötöde sem a foglalkoztatásban, sem az oktatásban, sem a szakképzésben nem vesz részt.
• A jó információ‑ és kommunikációtechnológiai, valamint jó problémamegoldó készségekkel rendelkező, alkalmazásban álló felnőttek mintegy 57%‑a vesz részt a munkáltatója által finanszírozott formális és/vagy nem formális képzésben; ugyanez a számítógépet kezelni nem tudó vagy problémamegoldó készségekkel nem rendelkező felnőttek mindössze 9%‑ára igaz.
• Az osztálylétszám és a tanulásra, tanításra fordított idő korrelációban van egymással. Nagyobb osztálylétszám esetén kevesebb idő jut a tanításra és a tanulásra, ugyanakkor több időt kell az osztály fegyelmezésére fordítani. Egy átlagos létszámú osztály egy fővel való bővülése esetén 0,5 százalékponttal csökken a tanítási és tanulási tevékenységekkel töltött idő.
• Az OECD‑országok pedagógusi gárdája öregszik: 2013‑ban a középiskolai tanárok 36%‑a legalább 50 éves volt. Ez az arány 2005 és 2013 között az összehasonlítható adatokkal rendelkező országokban átlagosan 3 százalékponttal nőtt.