OECD Multilingual Summaries

Perspectives on Global Development 2014

Boosting Productivity to Meet the Middle-Income Challenge

Summary in Hungarian

A globális fejlődés kilátásai 2014

A termelékenység növelése a közepes jövedelmű országok problémájának leküzdésére

Összefoglalás magyarul

Számos közepes jövedelmű ország várhatóan nem fogja megközelíteni az OECD‑térség átlagos egy főre jutó jövedelmét Az elmúlt évtized nagy részében tapasztalt erős növekedés jelentős lökést adott a fejlődő országok globális gazdaságban betöltött részesedésének. De vajon ez a „vagyonátcsoportosítási” folyamat lehetővé teszi‑e, hogy ezek az országok végül megközelítsék az OECD‑térség átlagos egy főre jutó jövedelemszintjét? A hosszú időn át tartó látványos fejlődést követően a növekedési ráták egyes közepes jövedelmű országokban lassulni kezdtek. A jelenlegi növekedési ráták mellett számos közepes jövedelmű ország nem fogja megközelíteni az OECD‑térség átlagos jövedelmi szintjét 2050‑re. Problémájukat tovább súlyosbítja a Kínában bekövetkezett lelassulás, ugyanis az ottani gyors növekedés eddig a szomszédos országoknak és szállítóknak, különösen a természetierőforrás‑exportőröknek is kedvezett.

A termelékenység növelése kulcsfontosságú Az alacsony jövedelmű gazdaság státuszából történő áttérés során a termelékenység fokozása a munkaerő alacsony termelékenységű szektorokból a magasabb termelékenységű szektorokba való átcsoportosításával történik. Ez az átcsoportosítás továbbra is fontos tényező lehet még akár a közepes jövedelmű országokban is, így például Indiában és Indonéziában. De amint ez a folyamat lelassul, ismét egyre inkább a szektorokon belüli termelékenység‑növelésre kell helyezni a hangsúlyt. A fent említett átcsoportosítás evidens szerepet játszott az OECD‑országokban tapasztalt általános termelékenységnövekedésben. Ugyancsak evidens szerepet játszott Kínában is, ahol számos gyártó iparág termelékenységét a globális tudásbázis külföldi közvetlen tőkebefektetés útján történő kiaknázása, valamint tőkejavak és tőkeelemek importja révén növelték.

De a termelékenység csak lassan nő A tartós konvergencia eléréséhez a termelékenység növekedésének fel kell gyorsulnia. Az elmúlt évtizedben a termelékenység növekedése számos közepes jövedelmű országban csak marginális mértékben járult hozzá a gazdasági növekedéshez. Még arra sem volt elegendő, hogy jelentősen csökkentse a fejlett országok termelékenységi szintjéhez viszonyított igen nagy lemaradást. Brazíliában, Mexikóban és Törökországban még nőtt is a lemaradás. Ezzel szemben Kína látványos termelékenységnövekedést könyvelhetett el: évi mintegy 10%‑kal nőtt a munkatermelékenység, és több mint 7%‑kal az össztényezős termelékenység a gyártó és a szolgáltató szektorban. India is jelentős össztényezős termelékenységnövekedést tapasztalt az elmúlt évtizedben, bár a fejlett országokhoz viszonyított lemaradása még így is jelentős ezen a területen.

A növekedés egyes hagyományos mozgatórugói eltűnőben vannak A termelékenység javítása különösen fontos annak fényében, hogy számos közepes jövedelmű ország nem támaszkodhat már azokra az előnyökre, amelyeket az alacsony jövedelmű országok közepes jövedelmű országokká válásuk során rendszerint élveznek. Ezek közé tartozik az olcsó munkaerő és az exportra termelő iparágak külföldi beruházások általi fejlődése által kiváltott gyors növekedés. Mindemellett a közepes jövedelmű országok demográfiai helyzete is kevésbé kedvez már a növekedésnek. A közepes jövedelmű státuszba való emelkedést gyakran felgyorsítja egy demográfiai átmenet, amikor a halálozási ráta a születési rátánál gyorsabb ütemben csökken, növelve ezáltal a munkaképes korú emberek számát. Néhány régióban – nevezetesen Dél‑Ázsiában és a szubszaharai Afrika országaiban – még mindig megvan a lehetőség e demográfiai osztalék learatásához. A demográfiai osztalék azonban mindenütt máshol eltűnőben van.

A közepes jövedelmű országok az alábbi intézkedésekkel növelhetik termelékenységüket:

• Folyamatos diverzifikálás a nagyobb hozzáadott értéket előállító mezőgazdasági, ipari és szolgáltató szektorok irányába A diverzifikáció különösen fontos azokban a közepes jövedelmű országokban, amelyekben emelkednek a bérek, illetve amelyek természeti erőforrásokban gazdagok.
• Innováció a globális tudásbázis kiaknázásával és a belföldi kapacitások fejlesztésével Még a legfejlettebb közepes jövedelmű országoknak is bőven van hová felzárkózniuk a technológia terén. A globális kereskedelmi rendszerbe való jobb integrálódás és a külföldi tudásbázis kereskedelem, külföldi közvetlen tőkebefektetés és egyéb eszközök útján történő kiaknázása mellett az országoknak ki kell építeniük a termék‑ és szolgáltatás‑innovációhoz szükséges kapacitásokat saját szükségleteik megfelelőbb kiszolgálása, valamint saját versenyelőnyük megteremtése érdekében.
• A termék‑, a munkaerő‑ és a pénzpiacok megreformálása, a készségek fejlesztése A versenyképes, innovatív vállalkozások fejlődését számos közepes jövedelmű országban korlátozza a nem megfelelő szabályozási környezet és a készségek hiánya.
• A versenyképes szolgáltató szektorok fejlődésének elősegítése A belföldi szolgáltató szektor növekedése kielégítheti a bővülő középosztályok által támasztott keresletet. A szolgáltatások a gyártás versenyképességét is növelhetik, és exportbevételi forrásként szolgálhatnak.

Továbbra is kiaknázhatják a növekedés „régi” mozgatórugóit az alábbi módokon:

• A munkaerő átcsoportosítása az alacsonyabb termelékenységű szektorokból a magasabb termelékenységűekbe Számos közepes jövedelmű ország – többek között India, Indonézia, Irán és Malajzia – még mindig kiaknázhatja a mezőgazdaságban, a gyártásban és a szolgáltató szektorban dolgozó munkások magasabb termelékenységű szektorokba való feljebblépésében rejlő lehetőségeket.
• A tényezőfelhalmozás vezette növekedés teljes kiaknázása A közepes jövedelmű országok legnagyobb részének még mindig van hová fejlődnie abban a tekintetben, hogy miként használják a munkaerőt, és miként fokozhatnák az emberi és a fizikai tőke felhalmozását. Emellett a termelési tényezők használatának hatékonysága is javítható.

A növekedés biztosította előnyöket az alábbi módokon terjeszthetik:

• Egyenlő lehetőségek biztosítása Számos közepes jövedelmű országban még mindig kiterjedt a szegénység, illetve az elmúlt évtizedben nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A „középosztályok” életszínvonal miatti csalódottsága, valamint az, hogy nincs beleszólásuk a döntéshozatalba, néhány közepes jövedelmű országban feszültséget teremtett. Ezeket a társadalmi kihívásokat az emberek életszínvonalának javításával, jobb minőségű közjavak, több munkalehetőség, valamint a gazdasági ügyekbe való nagyobb beleszólás biztosításával szükséges kezelni.
• Hatékony regionális politikák kidolgozása az igazságosabb növekedés elősegítése és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében Ehhez meg kell határozni a regionális versenyelőnyöket, és a közszolgáltatásokat a helyi igényekre kell szabni, prioritást adva a sűrűn lakott, szegény területeknek.
• Az energiahatékonyság és a környezeti fenntarthatóság növelése A kevésbé energiaintenzív szektorok irányába történő diverzifikálással és az energiahatékony technológiák bevezetésével csökkenhető az energiaárak ingadozása, illetve a szabályozói és preferenciabeli változások miatti sebezhetőség. Emellett a sikeres fejlesztési stratégiák kidolgozásakor nagyobb figyelmet kell fordítani a környezeti fenntarthatóságra.

A kormányzást pedig az alábbi módon tehetik hatékonyabbá:

• Nagyobb kapacitás megteremtése a tervek kidolgozásához és megvalósításához A hatékony tervezéshez és megvalósításhoz elengedhetetlen a kormánytisztviselők jobb képzése és a kormányminisztériumok közötti koordináció javítása. A merész stratégiaváltások politikai szempontból nehezek és költségesek lehetnek, ám nem annyira, mintha egyáltalán nem történne változás. A hatékony kommunikációs stratégiák, a megfelelő időzítés és sorrendiség kritikusan fontos szerepet játszik a különféle érdekeltek támogatásának elnyerésében ezen reformok megvalósításához.