Magyarország vízkészlet-gazdálkodására egyre nagyobb nyomás nehezedik. Az ország hagyományosan a kiterjedt árvízkockázatok kezelésére összpontosított, ugyanakkor egyre gyakrabban kell szembenéznie az aszályokkal és a vízhiánnyal, miközben a vízigény egyre növekszik. Az új kockázatok és kihívások miatt a vízügyi kormányzásnak a válságkezelésről a kockázatalapú gazdálkodásra kell átállnia, alkalmazkodó stratégiai tervezést kell bevezetnie a vízbiztonság érdekében, és helyspecifikus megoldásokat kell alkalmaznia. Az Energiaügyi Minisztériummal, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériummal, valamint több mint 100 érdekelt fél bevonásával folytatott szakpolitikai párbeszédre alapozva a jelentés elemzi a magyarországi vízkészletek helyzetét az éghajlatváltozás, valamint a víz- és éghajlat-politika intézményi kereteinek összefüggésében. Azonosítja a vízügyi irányításban az éghajlati alkalmazkodási intézkedések felgyorsítását gátló főbb hiányosságokat, és ajánlásokat fogalmaz meg azok megfelelő kormányzati szinteken történő kezelésére.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló vízgazdálkodás Magyarországon
Abstract
Executive summary
Magyarország jelentős édesvízkészletekkel rendelkezik, melyeket a nagy folyórendszerek (például a Duna és a Tisza) és a felszín alatti vízkészletek táplálnak. Magyarország erősen függ a más országokból érkező víztől: az édesvízkészletei96%-a határain kívül ered, ezért az ország az uniós tagállamok között az egy főre jutó belső édesvízkészlete alapján alulról a negyedik helyen áll. Magyarországon a vízkészletek mennyiségét is egyre nagyobb terhelés éri, többek között azért, mert az egy főre vetített vízkivétel (amely 2014 óta átlagosan évi 1%-kal) emelkedik Az illegális felszín alatti vízhasználat, valamint több ezer kilométer hosszú csatorna- és árokrendszerrel történő gyors vízelvezetés korlátozza a természetes vízvisszatartást. 2022-ben a közüzemi vízellátó hálózat vízvesztesége – döntően szivárgásból eredően – elérte a22,9%-ot. Magyarország korábban elsősorban az árvíz- és belvíz védekezésre fókuszált, tekintettel arra, hogy területének egynegyede árterület. Az éghajlatváltozás azonban átformálja a kockázati környezetet is: az elmúlt 30 évből 23-ban jelentkezett aszály, és Magyarországon az éghajlattal kapcsolatos gazdasági veszteségek összege 2000 és 2023 között 6,5 milliárd EUR-ra rúgott. Ezeknek a veszteségeknek több mint egyharmada (39%) egyetlen évben 2022-ben következett be, amikor egy történelmi rekordokat döntő aszály az EU 27 tagállama közül a második legmagasabb egy főre jutó veszteséget okozta Magyarországon (lakosonként 253 EUR).
E kihívások leküzdése érdekében Magyarország a vízkészlet-gazdálkodást többszintű rendszerben végzi, amelyben részt vesznek a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein, valamint a határokon átnyúló víztestek térségében működő nemzeti szintű, az alegységekből álló működési, illetve illetékességi területek szintjén működő és a települési hatóságok is. A vízgazdálkodásért felelős Energiaügyi Minisztérium, és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakmai közreműködésével több minisztérium érintett a vízpolitika feladatában, amelyet a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, az Aszályvédelmi Operatív Törzs és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal támogat. A határokon átnyúló vízügyi együttműködés a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottságon és a hét szomszédos országgal közösen működtetett Határvízi Bizottságokon keresztül zajlik. Szubnacionális szinten 12 Területi Vízügyi Igazgatóság és 12 vármegyei kormányhivatal látja el az operatív és engedélyezési feladatokat, a Vízgazdálkodási Tanácsok konzultációs és tanácsadó platformként szolgálnak az alegységekből álló működési, illetve illetékességi területek szintjén működő és a részvízgyűjtő szintű vízgazdálkodás terén. A 34 állami vagy önkormányzati tulajdonú szolgáltató által nyújtott vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatásokat a települési önkormányzatok és az állam felügyelik.
Az elmúlt 30 évben jelentős mértékben átalakult Magyarország víz- és éghajlat-politikai keretrendszere, melynek alapját az 1995. évi vízgazdálkodási és környezetvédelmi törvények képezik, és amelyet később az uniós vízügyi irányelvek és a nemzetközi klímacélok formáltak. A 2010-es évek óta új jogszabályok léptek hatályba, amelyek megerősítették a katasztrófavédelmet, konszolidálták a víziközmű-szolgáltatásokat, megerősítették az öntözési keretrendszert, jogszabályban rögzítették az éghajlatváltozás mérséklését, illetve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást, valamint az 1995. évi vízgazdálkodási törvényben meghatározott állami feladatok közé felvették a vízvédelmet és a vízhiány kezelését. A stratégiai dokumentumok (többek között Nemzeti Vízstratégia, a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervek és a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia) az uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban lévő vízügyi és éghajlatpolitikai intézkedések kapcsán szolgálnak átfogó iránymutatással.
A vízkészlet-gazdálkodást gazdasági eszközök, pénzügyi mechanizmusok és információs rendszerek támogatják. Magyarország három faktorból álló díjszabási rendszert alkalmaz, amely a vízkészletjárulékból, a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjból, valamint a közüzemi vízellátást igénybe vevő lakossági és nem lakossági fogyasztók esetében alkalmazott díjból áll. A vízzel kapcsolatos közkiadások továbbra is elmaradnak az EU27 átlagától, miközben a finanszírozás jelentős mértékben támaszkodik a vízdíjbevételekre és az uniós támogatásokra.
A fent említettek ellenére a magyarországi vízügyi kormányzás továbbra is erősen fragmentált, és alacsony fokú koordináció jellemzi, ami gyengíti a szakpolitikai koherenciát, a szakpolitikák végrehajtását és az elszámoltathatóságot. Az ismétlődő minisztériumi átszervezések és a felelősségi körök ismétlődő átruházásai gyengítették a vízgazdálkodásban szerepet vállaló országos és szubnacionális kormányzati szervek műszaki kapacitásait. Továbbá a vízvisszatartásra vonatkozó szabályok egyértelműségének hiánya, a vízhiány kezelése, valamint a harmadlagos infrastruktúra tulajdonjogi helyzete működtetési és karbantartási kihívásokat eredményez.. Az alacsony vízdíjak és szennyvízdíjak nem teszik lehetővé a költségek teljes megtérülését, és nem ösztönzik a fogyasztókat a takarékos vízhasználatra, miközben a közműszolgáltatók csak nehezen tudják finanszírozni az alapvető karbantartást és beruházásokat. A gazdasági eszközök (például a vízkészletjárulék) eredményességét gátolják az alacsony díjak és a vízhiányos időszakokban alkalmazható fizetési mentességek. A jogérvényesítés is kihívást jelent, mivel a hatóságok nem rendelkeznek elegendő erőforrással az illegális vízkivétel figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére. A helyzetet tovább nehezítik az adatminőség és adat-elérhetőség hiányosságai, az energia-, ipar-, mezőgazdaság-, erdőgazdálkodás- és földhasználat-politikák közötti koordináció korlátai, továbbá a stakeholder-bevonás következetlensége.
Főbb ajánlások
Copy link to Főbb ajánlásokA vízügyi kormányzás megerősítése Magyarországon kulcsfontosságú annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás kihívásai közepette biztosított legyen a hosszú távú alkalmazkodóképes vízgazdálkodás támogatása és tényleges érvényesülése. Az OECD vízügyi kormányzásra vonatkozó alapelveivel összhangban a jelentés öt fő területen fogalmaz meg szakpolitikai ajánlásokat.
1. Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens vízügyi kormányzás intézményi alapjainak megerősítése Javasolt, hogy a vízügyi kormányzási rendszereket az általuk kezelni kívánt kihívásokat szem előtt tartva alakítsák ki Ez azt jelenti, hogy a „funkciók” (pl. a víz szerepe az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás előmozdításában) legyen irányadó az irányítás „formáira” nézve (pl. döntéshozatali struktúrák, például minisztériumok). Az intézményi alapok konszolidálása a következőket foglalná magában: az intézményi keretrendszert érintő gyakori változások zavaró hatásainak korlátozása; a vízzel és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodással kapcsolatos kormányközi együttműködés a megerősítése azzal, hogy a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottsághoz csatlakoznak további minisztériumok (pl. a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium (ma: NGM), az Építési és Közlekedési Minisztérium); valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát szolgáló legfőbb vízgazdálkodási kormányzati szervek kapacitásainak megerősítése.
2. Gazdasági és szabályozási eszközök alkalmazása a víz iránti kereslet szabályozására. Javasolt, hogy a vízkészletjárulékot olyan szintre igazítsák, amely a Víz Keretirányelvnek megfelelően lehetővé teszi a költségek megtérülését és a víz árszabályozását, továbbá a nem szándékolt negatív hatásokkal járó támogatások felülvizsgálatát és reformját, valamint a negatív környezeti externáliák megadóztatásának (pl. csapadékvízdíj) bevezetésének mérlegelését. Javasolt továbbá, hogy Magyarország vizsgálja felül a vízjogi engedélyezés során alkalmazott küszöbértékeket és követelményeket, annak érdekében, hogy javuljon a vízhasználatra vonatkozó adatok gyűjtése, és ennek eredményeként megfelelőbb legyen a kereslet szabályozása; alkalmazzon olyan erőforrás-alapú megközelítést a vízügyi engedélyek kibocsátása során, amely explicit módon foglal magában a vízhiánnyal kapcsolatos megfontolásokat; valamint megfelelő ellenőrzések, jogérvényesítés és szankciók útján erősítse meg a vízügyi szabályozásnak való megfelelést.
3. A vízbiztonságra vonatozó hosszú távú elképzelés elfogadása. Javasoljuk egy olyan hosszú távú elgondolás, stratégia kidolgozását, amely a változó éghajlat kontextusában foglalkozik a alkalmazkodóképes vízgazdálkodás kérdésével. Formáját tekintve lehet stratégia vagy terv, és kiemelkedően fontos, hogy egyértelmű célokat a tűzzön ki a magyarországi vízügyre, illetve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra nézve. Javasolt, hogy ez a stratégia fogja egybe a meglévő vízgazdálkodási terveket és programokat, továbbá támogassa azt, hogy a vízbiztonsági megfontolásokat beemeljék többek között a mezőgazdasági, ipari, energiaügyi és földhasználati szakpolitikákba. Ez a stratégia kiindulópontként szolgálhatna a szakpolitika, a tervezés az operatív célok és a fellépések valamennyi kormányzati szinten történő összehangolásához. Javasolt, hogy Magyarország javítsa a vízzel kapcsolatos adatok minőségét, harmonizációját és részletességét a vízügyi stratégiai elképzelések és a tényeken alapuló vízügyi döntéshozatal támogatása érdekében, valamint biztosítsa, hogy a szakpolitikák fejlesztése és végrehajtása során valamennyi ágazatban és valamennyi kormányzati szinten szisztematikusan megbízható adatokat és információkat használnak.
4. A többszintű kormányzás megerősítése a helyi sajátosságokra szabott vízpolitikai megközelítések biztosítása érdekében, a decentralizált irányítás és az ellenőrzés összehangolásával, tükrözve a vízellátás és az éghajlati kockázatok területi eltéréseit. Konkrétabban: javasolt, hogy Magyarország erősítse meg a Területi Vízügyi Igazgatóságok és vízügyi hatóságok kapacitását, lehetővé téve a nemzeti vízügyi célok helyszínre szabott megvalósítását, és mindeközben célzott és feltételekhez kötött pénzügyi támogatással, kapacitásépítéssel, tudásmegosztással és az egymástól való tanulással támogassa a települési önkormányzatokat abban, hogy vízgazdálkodási gyakorlataikat az éghajlatváltozáshoz igazítsák. A területi Vízgazdálkodási Tanácsok mandátumának egyértelműsítése és erőforrásainak kibővítése is hozzájárulna ahhoz, hogy e tanácsok eredményes platformként szolgálják az érdekelt felek bevonását, valamint esetlegesen az alegységekből álló működési, illetve illetékességi területek szintjént történő vízpolitikai felügyelet ellátását. Javasolt, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek a következő ciklusban (2022–2032) tartalmazzanak több helyszínre szabott vízvisszatartási és vízelvezetési intézkedést.
5. Az átláthatóság, a bevonás és a nyomon követés javítása az integritás és a bizalom szolgálatában. Javasolt, hogy Magyarország vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a vízügyi, éghajlati és környezeti szakpolitikákkal kapcsolatos információkhoz való nyilvános hozzáférést továbbiakban is elősegíti a közbizalom erősítése érdekében, az elszámoltathatóság javítását, valamint a tényeken alapuló döntéshozatal támogatását. Ezt szolgálhatná például az egyablakos ügyintézési pont, melyen keresztül az érdeklődők vízügyi, éghajlati és környezeti információkhoz juthatnának, valamint annak biztosítása, hogy a független szervezetek vagy kormányzati szervek által összeállított legfontosabb tanácsadói eredményeket szisztematikusan közzéteszik. A vízpolitikák és az éghajlatpolitikák kapcsán a döntéshozatal információkkal történő támogatása és társadalmi elfogadottságának javítása érdekében javasolt, hogy Magyarország szokásos gyakorlatként vonjon be a társadalom minden csoportjából érdekelt feleket, különösen a szakpolitikai ciklus korai szakaszaiban. Például az új jogalkotási javaslatokat megvizsgálhatná egy független szakértői testület abból a szempontból, hogy összhangban áll-e az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódó célkitűzésekkel.
Related publications
-
Country note6 január 202626 Pages
-
3 február 202528 Pages
-
Country note21 november 20245 Pages
-
1 február 202321 Pages