Nemzetközi migrációs kilátások 2013

OECD Multilingual Summaries

International Migration Outlook 2013

Summary in Hungarian

Olvassa el a teljes könyvet az alábbi témában:
10.1787/migr_outlook-2013-en

Nemzetközi migrációs kilátások 2013

Összefoglalás magyarul

FŐ TRENDEK

A bevándorlás mértéke emelkedő tendenciát mutat az OECD‑országokban, ám még mindig jóval alatta marad a válság előtti szinteknek. 2011‑ben az összes tartós bevándorlás összességében nőtt a 2010‑es szinthez képest az OECD‑országokban, ám a bevándorlók száma még így is négymillió alatt maradt. A 2012. évi előzetes adatok további növekedést sejtetnek. Az ideiglenes munkavállalási célú migráció alig kétmillió bevándorlóval lényegében stagnált 2010‑hez viszonyítva. Az OECD‑országok továbbra is vonzzák a diákokat a világ minden tájáról: a nemzetközi diákok száma 2010‑ben 6%‑kal nőtt a 2009‑es állapothoz képest.
India és Kína továbbra is fontos származási ország az OECD‑országokba irányuló migráció szempontjából, de az idén már Lengyelország és Románia is megjelent az első háromban (Kínát követően) az EU‑n belüli megnövekedett mobilitásnak köszönhetően. Az európai OECD‑országokon belül 2011‑ben nőtt a szabad mozgás, és relatív értelemben véve most már négyszer olyan gyakori a régióban, mint a máshonnan érkező migráció. A válság által leginkább érintett országokból, különösképpen a dél‑európai országokból származó kiáramlás is felgyorsult: 2011‑ben 45%‑kal haladta meg a 2009. évit.
2011‑ben az OECD‑országokban menedéket kérők száma több mint egyötödével emelkedett, és 2003 óta most először lépte át a 400 000‑es határt. Ezt a trendet a 2012. évi előzetes adatok is megerősítik. A célországok között az első helyeken az Egyesült Államok, Franciaország és Németország szerepel. A negyedik legnagyobb befogadó ország 2011‑ben Olaszország lett, nagyrészt az „arab tavasznak” tulajdoníthatóan.
Számos kormány erősebben korlátozza a külföldi munkavállalók toborzását, így védve a belföldi munkaerőt a növekvő munkanélküliség közepette. Ugyanakkor az országok a munkájukat elvesztett külföldi munkavállalók helyzetét megkönnyítő intézkedéseket is vezettek be, elsősorban oly módon, hogy engedélyezték számukra az országban maradást és a munkakeresést. Egyre több ország alkalmaz pontrendszereket a magasan képzett jelentkezők kiválasztásában kínált rugalmasságuk miatt. Emellett a befektetők és vállalkozók vonzását segítő programok is figyelmet kapnak.
A migránsok munkaerő‑piaci helyzete romlott az elmúlt években, mind a szintek tekintetében, mind pedig a helyben született lakosságéhoz viszonyítva. Általában véve a külföldi születésűek munkanélküliségi rátája 2008 és 2012 között 5 százalékponttal nőtt, szemben a helyben születettek 3 százalékpontjával. A migránsok tartós munkanélkülisége sok OECD‑ország számára jelent egyre nagyobb kihívást. 2012‑ben csaknem minden második munkanélküli bevándorló több mint egy évet töltött álláskereséssel.
A válság különösen erősen érintette a bevándorló fiatalokat és az alacsony képzettségűeket, míg a nőket és a magasan képzett bevándorlókat kevésbé. A legerősebb hatás a Latin‑Amerikából és Észak‑Afrikából érkezett migránsokon volt megfigyelhető. Az Észak‑Afrikából Európába érkező bevándorlók körében például rekordszintű, 26,6%‑os munkanélküliséget mértek 2012‑ben.
Az integrációs politikákra fordított hangsúly és közpénzek jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országok között annak ellenére is, hogy minden országnak támogatnia kell a migránsok munkaerő‑piaci integrációját a lehetséges hosszan tartó hatások elkerülése érdekében, főként a fiatal migránsokat és a bevándorlók helyben született gyermekeit érintően. Néhány ország továbbra is jelentős állami forrásokat szánt az integrációs kezdeményezések finanszírozására, míg mások jelentősen csökkentették az erre fordított pénzeket a gazdasági recesszió és a költségvetési megszorítások miatt.

A bevándorlás hatása a költségvetésre

Széles körben vitatott az a kérdés, hogy a bevándorlók nettó befizetői vagy inkább nettó haszonélvezői‑e az állami költségvetésnek. A becslések szerint hatásuk kicsi; általában nem haladja meg a GDP 0,5%‑át akár pozitív, akár negatív értelemben. A bevándorlók nettó fiskális pozíciója azonban általában kedvezőtlenebb a helyben születettekénél, főként azért, mert jellemzően kevesebb adót és társadalombiztosítási járulékot fizetnek, nem pedig azért, mert jobban rá vannak utalva a szociális juttatásokra.

A bevándorlók korprofilja fontos tényező a bevándorlók nettó fiskális pozíciójában tapasztalható országok közötti különbözőségek előfordulásában, és a megérkezéskori életkor kulcselem a bevándorlók diszkontált jövőbeli nettó közvetlen költségvetési befizetései nettó jelenértékének meghatározásában. Ennek ellenére a legtöbb migrációs rendszerben a munkavállalási céllal érkező bevándorlók kiválasztásakor az életkor viszonylag csekély szerepet játszik más tényezőkkel, mint például a munkatapasztalattal, a nyelvtudással és az iskolai végzettséggel szemben. Mindent összevetve, nagyrészt a bevándorló népesség migrációs kategóriák (munkavállalási, családi, humanitárius) szerinti összetételében megfigyelhető különbözőségekkel magyarázhatók a migránsok fiskális pozíciójában tapasztalható országok közötti eltérések a helyben születettek pozíciójához viszonyítva.

A foglalkoztatottság a migránsok nettó költségvetési befizetéseinek egyetlen legfontosabb meghatározó eleme, különösen a bőkezű jóléti államokban. A bevándorlók foglalkoztatási rátájának a helyben születettek foglalkoztatási szintjére emelése számos európai OECD‑gazdaság számára járna jelentős fiskális előnyökkel.

A bevándorlókkal szembeni diszkrimináció

A migránsokkal és gyermekeikkel szembeni munkaerő‑piaci diszkrimináció károsíthatja a társadalmi kohéziót, és csökkentheti az oktatásba való beruházásra irányuló ösztönzőket. Emellett gazdasági veszteséget is okozhat a befogadó országnak. Bár a diszkrimináció mérése nem egyszerű, tanulmányok megállapították, hogy nem szokatlan jelenség az, hogy a bevándorlóknak és gyermekeiknek több mint kétszer annyi jelentkezést kell beadniuk ahhoz, hogy behívják őket egy állásinterjúra, mint a bevándorlói háttérrel nem rendelkező, de egyébként minden más területen egyenrangú önéletrajzot felmutató jelentkezőknek. Úgy tűnik, hogy a diszkrimináció hatása a legerősebben a felvételi folyamatban érhető tetten, bár a későbbi karrierfejlődésre és bérezésre is hatással lehet.

Az OECD‑országok zöme tett intézkedéseket a diszkrimináció leküzdésére, bár azok mértéke és hatóköre igen jelentős eltéréseket mutat. A legjellemzőbb intézkedés a jogorvoslati lehetőségek biztosítása. Számos OECD‑ország célkitűzéseken és kvótákon alapuló, illetve különféle eszközökre, például névtelen önéletrajzokra építő „pozitív diszkrimináció” jellegű politikákat is alkalmaz. Amennyiben gondosan tervezik meg őket, az ilyen politikák bizonyítottan hatékonyak a diszkrimináció leküzdésében. Több OECD‑ország próbálkozott a sokszínűséget elősegítő politikai eszközök alkalmazásával is. Eredményességüket azonban nem könnyű felmérni, mivel ezekben általában azok a munkáltatók vesznek részt, akik a legnagyobb érdeklődést tanúsítják a sokszínűség iránt. A figyelemfelhívás különösen fontos lehet a diszkriminatív magatartás legjelentősebb mozgatórugójának számító negatív sztereotípiák leküzdésében.

Fő megállapítások

A 2001–2011 közötti időszakban a bevándorlás az OECD‑térség összes népességnövekedésének 40%‑át tette ki.
Az OECD‑országokba irányuló tartós bevándorlás 2011‑ben 2%‑kal nőtt. Az előzetes adatok 2012‑ben is hasonló növekedést mutatnak.
Az Európán belüli szabad mozgással összefüggő bevándorlás 2011‑ben 15%‑ra ugrott vissza azt követően, hogy a válság alatt (2007 és 2010 között) csaknem 40%‑ot csökkent.
Európában két bevándorló munkavállalóból kevesebb mint egyet toboroznak külföldről.
A nemzetközi diákok száma folyamatosan növekszik; 2010‑ben meghaladta a 2,6 milliót.
Az ázsiai bevándorlók részesedése az OECD‑országokba irányuló migrációs áramlásban továbbra is növekvő tendenciát mutat; 2011‑ben elérte a 36%‑ot. Ezzel Ázsia szorosan Európa mögött helyezkedik el a származási kontinensek rangsorában.
A menedékkérők száma 2011‑ben több mint 20%‑kal, 2012‑ben pedig 7%‑kal nőtt az OECD‑országokban.
2012‑ben tíz új ország vezette be az EU Kék Kártya irányelvet; a Kék Kártyát most már az összes aláíró országban kiadják.
2011‑ben és 2012‑ben hét OECD‑ország módosította rendszerét, hogy munkaerőpiacára vonzza a diplomás nemzetközi diákokat.
Az OECD‑országokban a bevándorlókat a helyben születetteknél általában erősebben érintette a növekvő munkanélküliség: a bevándorlók munkanélküliségi rátája a 2008‑as 8,1%‑ról 2012‑ben 12,9%‑ra emelkedett, míg a helyben születettek esetében 5,4%‑ról 8,7%‑ra nőtt a ráta.
2008 és 2012 között a több mint egy éve munkanélküli bevándorlók aránya a munkanélküli bevándorlók körében 31%‑ról 44%‑ra nőtt az OECD‑országokban.

Ez az összefoglalás nem hivatalos OECD fordítás.

Ez az összefoglalás abban az esetben másolható, ha megemlítésre kerül az OECD szerzői joga és az eredeti kiadvány címe.

A többnyelvű összefoglalások az eredetileg angol ill. francia nyelvű OECD kiadványok kivonatos fordításai.

Az OECD on-line könyvesboltban díjmentesen állnak rendelkezésre: www.oecd.org/bookshop

További információ kérhető a Közügyi és Kommunikációs Igazgatóság Jogi és Fordítási Csoportjától: [email protected], fax: +33 (0)1 45 24 99 30.

OECD Rights and Translation unit (PAC)
2 rue André-Pascal, 75116
Paris, France

Látogasson el honlapunkra: www.oecd.org/rights

Olvassa el a teljes angol nyelvű verziót az OECD online könyvtárában, az OECD iLibrary-n!!