1887

OECD Multilingual Summaries

Economic Policy Reforms 2015

Going for Growth

Summary in Hungarian

Cover
Olvassa el a teljes könyvet az alábbi témában:
10.1787/growth-2015-en

Gazdaságpolitikai reformok 2015‑ben

A növekedés jegyében

Összefoglalás magyarul

A pénzügyi válság és a folytatódó visszafogott fellendülés a legtöbb fejlett ország számára alacsonyabb növekedési potenciált eredményezett, miközben számos feltörekvő piaci gazdaságban lassulás tapasztalható. A rövid távú politikai kihívások az alábbiak: tartósan magas munkanélküliség, lassuló termelékenység, magas állami költségvetési deficit és magas államadósság, valamint a pénzügyi szektor még mindig fennálló gyengeségei. A válság emellett a társadalmi nehézségeket is fokozta, mivel erősen sújtotta az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat. A legsúlyosabb mértékű jövedelemcsökkenést a fiatalok szenvedték el, akiket egyre nagyobb mértékben sújt az elszegényedés kockázata. A hosszabb távú kihívások közé tartozik a népesség elöregedésével, a készségigényes technikai változás jövedelmi egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásával, valamint a környezetrombolás egészségre és jövőbeli növekedésre gyakorolt hatásával való megbirkózás. A fejlett és a feltörekvő piaci országokat sújtó számos rövid‑ és középtávú kihívás leküzdéséhez hathatós strukturális politikák szükségesek.

A növekedés jegyében c. kiadvány átfogó értékelés biztosításával kíván segítséget nyújtani a kormányoknak a politikai reformok lakosság jólétére gyakorolt hatásának mérlegelésében, valamint a célkitűzéseiknek leginkább megfelelő politikai csomagok megtervezésében. A jelentés meghatározza azokat a legfontosabb reformprioritásokat, amelyek a reáljövedelmek és a foglalkoztatottság növelését szolgálják a fejlett és a nagyobb feltörekvő piaci országokban. A prioritások általában véve a termék‑ és munkaerő‑piaci szabályozásokat, az oktatást és a képzést, az adó‑ és járulékrendszereket, a kereskedelmi és beruházási szabályokat, valamint az innovációs politikákat ölelik fel. A növekedés jegyében c. kiadványban megfogalmazott keretrendszer nagyban segítette a G20‑országokat az együttes bruttó hazai össztermékük (GDP‑jük) 2%‑os növelését célzó növekedési stratégiák kidolgozásában, mely GDP‑növelés a G20‑ak által 2014‑ben megfogalmazott, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés elérését szolgáló fő politikai célkitűzések egyike.

A növekedés jegyében c. kiadvány elsősorban az anyagi életszínvonal középtávon történő javítására koncentrál, de ugyanakkor más jóléti célkitűzéseket kiegészítő vagy azok rovására megvalósítható intézkedésekre – például a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére és a környezetre gyakorolt nyomás enyhítésére – is felhívja a figyelmet. Konkrétabban: a jelentés áttekinti a növekedést serkentő strukturális reformoknak a bérek eloszlására és a háztartások jövedelmi egyenlőtlenségeire gyakorolt bizonyított hatását, továbbá megvizsgálja, hogy az elmúlt évtizedek GDP‑növelést célzó egyes politikái hozzájárultak‑e az egyenlőtlenségek kiszélesedéséhez. A jelentés a gazdasági növekedéssel összefüggő környezetterhelést is vizsgálja. Ebben a vonatkozásban tárgyalja a strukturális reformok és a környezetvédelmi politikák szerepét, és bizonyítékkal szolgál a környezetvédelmi politikák megfelelő megtervezésének fontosságáról, valamint a termelékenység‑növekedésre gyakorolt hatásukról. Végezetül pedig A növekedés jegyében c. kiadvány külön fejezetet szentel a strukturális reformok terén a 2000‑es évek eleje óta megfigyelhető általános trendek áttekintésének.

A strukturális reformok terén 2013 óta elért előrehaladás

  • Az utolsó két évben az OECD‑térség fejlett országainak zömében lelassult a strukturális reformok üteme. Ez egy olyan időszak után következett be, amikor a válság utóhatásaként jelentős gyorsulás volt tapasztalható, részben az eurótérség adósságválságával összefüggő piaci nyomás miatt.
  • Továbbra is erős, noha némileg gyengül a reformtevékenység Görögországban, Írországban, Portugáliában, Spanyolországban, míg Japánban felerősödött. Viszonylag gyenge a reformtevékenység a legtöbb skandináv országban és az eurótérség magországaiban.
  • Összhangban azzal az elvvel, hogy a tudásalapú tőke és az egymást kiegészítő szaktudással rendelkező munkaerő a növekedés fontos forrásait jelentik, valamint figyelembe véve a munkanélküliség gyenge fellendüléssel párosuló tartós fennmaradását, az OECD‑térség országai prioritást adtak az oktatási és az aktív munkaerő‑piaci politikáknak.
  • A reformok üteme a főbb feltörekvő piaci országokban gyorsul, ami jól mutatja, hogy az országok tisztában vannak a szűk keresztmetszetekkel és a növekedés korlátaival, valamint azzal, hogy csökkenteni szükséges a termékárak és a tőkeáramlások ingadozásai miatti sebezhetőséget.

Új reformprioritások

  • A hosszú távú növekedés fő hajtóereje továbbra is a munka termelékenysége. Azoknak a reformoknak kell prioritást adni, amelyek a készségek és a tudásalapú tőke fejlesztésére irányulnak. Az oktatási rendszerek színvonalának javítása és befogadóbbá tétele alátámasztja ezt.
  • A kiigazítások közepette az erőforrások újraelosztása jelenti a nagyobb növekedés elérésének kulcsát. A kormányoknak javítaniuk kell verseny‑ és innovációs politikáikon, hogy megkönnyítsék az új cégek piacra való belépését, valamint a tőke és a munkaerő zökkenőmentes reallokációját a legproduktívabb cégek és szektorok irányába. Az eurótérség déli országaiban termékpiaci reformok szükségesek – különösen a szolgáltatások terén – az elmúlt években bevezetett munkaerő‑piaci reformok gyümölcseinek learatásához.
  • A növekedés úgy tehető inkluzívabbá, ha eltávolítják az akadályokat az alulreprezentált csoportok, például a nők, a fiatalok, az alacsonyan képzett és az idősebb munkavállalók nagyobb arányú foglalkoztatása és munkaerő‑piaci részvétele útjából. Az új munkahelyek irányába történő gyorsabb reallokáció ösztönzése és a munkavállalók szaktudása korszerűsítésének lehetővé tétele tovább növelné a foglalkoztatottságot és elősegítené a fenti csoportok bevonását.

A növekedést serkentő strukturális reformok és a jövedelemelosztás

  • A GDP‑t a megnövekedett termelékenység révén növelő egyes növekedést serkentő politikák hozzájárulhatnak a technológiavezérelt egyenlőtlenségek kialakulásához. Az innovációt ösztönző reformok például mélyíthetik a béreloszlás egyenlőtlenségét a foglalkoztatottak körében.
  • A munkaerő‑piaci részvételt és a munkahelyteremtést elősegítő egyéb politikák is mélyítik a bérek eloszlásának egyenlőtlenségét. Mivel azonban ezek a politikák hozzájárulnak a foglalkoztatottság növeléséhez – nem utolsósorban az alacsonyabban képzett munkavállalók körében is –, az ilyen irányú reformok semleges hatással vannak a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének eloszlására.
  • Tekintettel arra, hogy számos ország a növekvő egyenlőtlenségek és nehézségek leküzdésének feladatával szembesül, a kormányoknak az olyan növekedést serkentő politikai csomagoknak kellene prioritást adniuk, amelyek az esélyegyenlőséget és a bevonást segítik elő. Különösen fontos az alacsonyan képzettek kereseti potenciáljának növelése, valamint a nők számára a munkaerő‑állományba való belépés megkönnyítése.

Növekedést serkentő strukturális reformok, a környezet és a környezetvédelmi politikák

  • A gazdasági növekedés általában nagyobb környezetterheléssel jár együtt. A növekedés és a környezet közötti kapcsolatot pedig ugyanúgy befolyásolják a környezetvédelmi politikák, mint a strukturális politikai keretrendszer, amelynek keretében a környezetvédelmi politikákat végrehajtják.
  • Néhány növekedést ösztönző reform, mint például a környezetvédelmi adók megemelése, útdíj bevezetése vagy a káros támogatások megszüntetése jót tehet a környezetnek, mások pedig a környezetvédelmi politikák hatékonyságát növelik. Ilyen például a jogállamiság vagy a versenypolitikák javítása.
  • A technológiai alternatívák tekintetében rugalmas és semleges, valamint a versenykorlátokat minimálisra csökkentő környezetvédelmi politikák hatékonyan védhetik a környezetet anélkül, hogy jelentősen károsítanák a gazdaság egészét érintő termelékenységet.

Reformtrendek 2005 óta

  • A növekedés jegyében c. kiadvány első, 2005‑ös kiadása óta eltelt időben a strukturális reformok üteme az OECD‑országok átlagát tekintve nagyjából állandó maradt. Kivételt képez ez alól az a figyelemreméltó gyorsulás, amely a válság utóhatásaként jelentkezett.
  • A reformtevékenység néhány politikai területen jelentős javulást eredményezett. Ilyen terület például a termékpiaci szabályozás, valamint a nyugdíjrendszerek és a munkanélküli‑jövedelemtámogatási programok kidolgozása.
  • Általában elmondható, hogy a 2000‑es évek eleje óta megvalósított strukturális reformoknak köszönhetően az országok átlagát tekintve mintegy 5%‑kal nőtt az egy főre jutó potenciális GDP, mely növekedés legnagyobb részét a nagyobb termelékenység eredményezte.
  • A jelenlegi legjobb gyakorlat irányába mutató további reformok hosszú távon átlagosan akár 10%‑kal is növelhetik az egy főre jutó GDP‑t az OECD‑országokban. Ez fejenként átlagosan mintegy 3000 USD növekedésnek felel meg.

© OECD

Ez az összefoglalás nem hivatalos OECD fordítás.

Ez az összefoglalás abban az esetben másolható, ha megemlítésre kerül az OECD szerzői joga és az eredeti kiadvány címe.

A többnyelvű összefoglalások az eredetileg angol ill. francia nyelvű OECD kiadványok kivonatos fordításai.

Az OECD on-line könyvesboltban díjmentesen állnak rendelkezésre: www.oecd.org/bookshop

További információ kérhető a Közügyi és Kommunikációs Igazgatóság Jogi és Fordítási Csoportjától: [email protected], fax: +33 (0)1 45 24 99 30.

OECD Rights and Translation unit (PAC)
2 rue André-Pascal, 75116
Paris, France

Látogasson el honlapunkra: www.oecd.org/rights

OECD

Olvassa el a teljes angol nyelvű verziót az OECD online könyvtárában, az OECD iLibrary-n!!

© OECD (2015), Economic Policy Reforms 2015: Going for Growth, OECD Publishing.
doi: 10.1787/growth-2015-en

This is a required field
Please enter a valid email address
Approval was a Success
Invalid data
An Error Occurred
Approval was partially successful, following selected items could not be processed due to error