1887

OECD Multilingual Summaries

Environment at a Glance 2015

OECD Indicators

Summary in Hungarian

Cover
Olvassa el a teljes könyvet az alábbi témában:
10.1787/9789264235199-en

Környezetvédelmi körkép 2015

OECD‑mutatók

Összefoglalás magyarul

2000 óta látható előrehaladást sikerült elérni a hagyományos légszennyező anyagok kibocsátása, a közlekedés üzemanyag‑hatékonysága, az energiaintenzitás, a megújuló energiaforrások, a vízfelhasználás, a szennyvízkezelés és a biodiverzitás védelme terén. Ez részben a gazdasági tevékenység gazdasági válságot követő lelassulásával, másrészt pedig a környezetterhelés enyhítését szolgáló eszközök – többek között a fogyasztói magatartás befolyásolását és a környezetvédelmi költségek internalizálását célzó adózás – OECD‑országok általi fokozottabb alkalmazásával magyarázható. A környezetvédelmi szempontok a fejlesztési együttműködésekben, a kutatásban és a fejlesztésben is egyre nagyobb mértékben érvényesülnek.

Az előrehaladás sok esetben azonban még mindig csak marginális, a politikák gyakorta inkoherens volta pedig aláássa a negatív környezeti hatások csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Az országok továbbra is számos módon támogatják a fosszilis tüzelőanyagok előállítását és használatát, a gazdasági tevékenység pedig továbbra is szorosan együtt jár a széndioxid‑kibocsátással, valamint az energia és más természeti erőforrások pazarló felhasználásával. A jövőt illetően a legnagyobb kihívást a klímaváltozás, valamint a környezetrombolás egészségre és a jövőbeli növekedésre, illetve fejlődésre gyakorolt hatása jelenti. Ezen kihívások kezelése szilárd politikákat és megbízható információkat kíván meg, különösen a növekedés újbóli megindulásakor.

Fő megállapítások

A levegőszennyezés továbbra is aggodalomra ad okot mind az éghajlat, mind az emberi egészség vonatkozásában.

  • Bár az üvegházgáz‑kibocsátás mértéke világszerte nő, 2000 és 2012 között szinte az összes OECD‑országban visszaesett, jelezvén, hogy a gazdasági növekedés szétvált az üvegházhatású gázok kibocsátásától. Ez részben a gazdasági tevékenység gazdasági válságot követő lelassulásával, másrészt pedig a klímapolitikák megerősödésével és az energiafogyasztási minták változásával magyarázható.
  • Az OECD‑országokban azonban sokkal magasabb az egy főre jutó széndioxid‑kibocsátás, mint a világ más régióinak zömében: fejenként 9,6 tonna a világ többi részén mért fejenként 3,4 tonnával szemben. A jelenlegi politikák mellett a globális szintű széndioxid‑kibocsátás becslések szerint mintegy a háromszorosa lesz annak az értéknek, amely a globális hőmérséklet hosszú távú emelkedésének 2 °C‑ra való limitálásához lenne szükséges.
  • A kén‑oxidok és a nitrogén‑oxidok kibocsátása folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az energiatakarékosság, a tüzelőanyagok helyettesítése, a kibocsátás‑szabályozás és a technikai fejlődés következtében.
  • Az OECD‑országok felében a lakosság több mint 90%‑a van kitéve olyan mértékű finomrészecske‑koncentrációnak (PM2,5), amely felett már egészségkárosító hatásokat figyeltek meg. Ezek a részecskék – melyek nehézfémeket és toxikus szerves anyagokat is tartalmazhatnak – mélyen behatolnak a tüdőbe.

A vízigény nő, de a vízfelhasználás stabil szinten maradt.

  • A hatékonyabb vízfelhasználásnak és a jobb árképzési politikáknak, valamint az olyan alternatív vízforrások, mint az újrahasznosított és a sótalanított víz nagyobb mértékű kiaknázásának köszönhetően az édesvíz‑kitermelés stabil szinten maradt. Bár számos országban megfigyelhető a vízkitermelés és a GDP‑növekedés relatív szétválása, az országok harmadában közepes vagy nagy mértékű stressz sújtja az édesvízforrásokat, sok ország pedig helyi vagy szezonális vízhiányokkal kénytelen megküzdeni. A klímaváltozás még tovább súlyosbíthatja ezeket a hiányokat, még a megbízható vízellátással rendelkező országokban is.
  • Az OECD‑országok lakosainak csaknem 80%‑a számára biztosított a kommunális szennyvízkezelés. Számos ország emelkedő költségekkel szembesül az elöregedő víz‑ és szennyvízhálózatok korszerűsítése kapcsán. Némelyiküknek más módszereket kell találnia a kis vagy elszigetelt települések kiszolgálására, valamint a független kis szennyvíztisztítók megfelelő ellenőrzésének biztosítására.

A kommunális hulladék esetében továbbra is a hulladéklerakóban való elhelyezés a legmeghatározóbb hulladékkezelési mód.

  • A 2000‑es években lelassult a kommunális hulladék termelése. Egy OECD‑térségben élő személy éves szinten átlagosan 520 kg hulladékot termel, és bár ez 30 kg‑mal kevesebb a 2000‑ben mért mennyiségnél, még mindig 20 kg‑mal több az 1990‑es értéknél. Habár a hulladékokat újrahasznosítás révén egyre nagyobb mértékben visszatáplálják a gazdaságba, az OECD‑országokban továbbra is a hulladéklerakókban való elhelyezés a legmeghatározóbb hulladékkezelési mód.

A biodiverzitást egyre több veszély fenyegeti.

  • Az OECD‑országokban számos állat‑ és növényfaj veszélyeztetett, főként a nagy nép‑ és infrastruktúra‑sűrűséggel rendelkező országokban. Észak‑Amerikában és Európában a mezőgazdasági területeken és az erdőkben élő madarak állománya 40 év alatt csaknem 30%‑kal lett kisebb. Számos erdőt fenyeget a pusztulás, a fragmentáció és a más jellegű földterületté alakítás veszélye. A megújuló energiaforrások alkalmazásával kapcsolatos célkitűzések elérése kapcsán jelentkező fa iránti kereslet növekedése egyre nagyobb szerepet játszik az erdők kizsákmányolásában.

A gazdasági szektorokban nem egyenletes a környezetvédelmi előrehaladás.

  • Az energiaintenzitás csökkenése a 2000–2014 közötti időszakban is folytatódott. A megújuló energiaforrások használata egyre növekszik, különösen Európában. A megújuló energiaforrások az OECD villamosenergia‑termelésének 21%‑át (2000‑ben 15,6%‑át), valamint a teljes energiaellátás csaknem 9%‑át (2000‑ban 6%‑át) adják. A fosszilis tüzelőanyagok azonban még mindig meghatározó szerepet játszanak az energiaellátásban (részesedésük 80%).
  • A közúti forgalom növekedésének üteme az OECD‑országok zömében meghaladta a gazdasági növekedés ütemét. Az országok kevésbé környezetszennyező járművek használatát ösztönző erőfeszítéseit gyakorta ellensúlyozza a járműállomány és a forgalom növekedése, mely tovább növeli az üzemanyag‑felhasználást és a környezetszennyezést.
  • A mezőgazdasági területek szinte minden országban csökkentek, csakúgy, mint a mezőgazdasági vonatkozású üvegházgáz‑kibocsátás és a foszfáttartalmú műtrágyák használata. A szerves gazdálkodásba vont földterületek aránya azonban továbbra is alacsony, alig 2% feletti, ámbár ez az érték nem mutatja meg az egyes országok közötti jelentős eltéréseket. Az Európai Unióban magasabb az ilyen földterületek aránya, egyes országokban akár a 10–17%‑ot is eléri.

Nő a kutatás, a fejlesztés és az innováció támogatása.

  • A környezetvédelemre fordított állami K+F kiadások 2000 óta több mint 20%‑kal nőttek, és a 2008‑as gazdasági válságot követően az összes állami K+F kiadásnál gyorsabb ütemben álltak vissza a válság előtti szintre. Mindezek ellenére az összes állami K+F kiadásban elfoglalt részesedésük a 2%‑ot sem éri el. Az összes energiaköltségen belül a megújuló energiákra fordított kiadások részesedése 8%‑ról 24%‑ra nőtt.
  • A környezetvédelmi célokra adott hivatalos fejlesztési támogatás mértéke tovább nőtt; az összes hivatalos fejlesztési támogatáson belüli részesedése a 2002‑es 9,6%‑os értékről 12,6%‑ra nőtt; a megújuló energiákra adott támogatás pedig meghaladta a nem megújuló energiákra adott támogatás mértékét.

Továbbra sem egyszerű a környezetszennyezést beárazó piaci eszközök bevezetése.

  • A környezetvédelmi adókat egyre növekvő, bár a foglalkoztatási adókhoz képest még mindig csak korlátozott mértékben alkalmazzák. A belőlük befolyt bevétel 2013‑ban a GDP mintegy 1,6%‑át tette ki. A legnagyobb hányadot az energiaadók (69%), valamint a gépjármű‑ és közlekedési adók (28%) képviselték. Az eltérő energiaadó‑kulcsok, az ingadozó árjelzések, a komoly környezeti kárt okozó tüzelőanyagokra kivetett adók alacsony szintje, valamint az egyes szektorokban használt tüzelőanyagok adómentessége akadályozza az alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású gazdaságra való áttérést. Sok ország még mindig magasabb adókulcsot alkalmaz a benzin, mint a gázolaj esetében, a végfelhasználói árakba beépített adók pedig általában magasabb a háztartások, mint az ipari felhasználók esetében.

© OECD

Ez az összefoglalás nem hivatalos OECD fordítás.

Ez az összefoglalás abban az esetben másolható, ha megemlítésre kerül az OECD szerzői joga és az eredeti kiadvány címe.

A többnyelvű összefoglalások az eredetileg angol ill. francia nyelvű OECD kiadványok kivonatos fordításai.

Az OECD on-line könyvesboltban díjmentesen állnak rendelkezésre: www.oecd.org/bookshop

További információ kérhető a Közügyi és Kommunikációs Igazgatóság Jogi és Fordítási Csoportjától: [email protected], fax: +33 (0)1 45 24 99 30.

OECD Rights and Translation unit (PAC)
2 rue André-Pascal, 75116
Paris, France

Látogasson el honlapunkra: www.oecd.org/rights

OECD

Olvassa el a teljes angol nyelvű verziót az OECD online könyvtárában, az OECD iLibrary-n!!

© OECD (2015), Environment at a Glance 2015: OECD Indicators, OECD Publishing.
doi: 10.1787/9789264235199-en

This is a required field
Please enter a valid email address
Approval was a Success
Invalid data
An Error Occurred
Approval was partially successful, following selected items could not be processed due to error