OECD Multilingual Summaries

Global Outlook on Financing for Sustainable Development 2019

Time to Face the Challenge

Summary in Hungarian

A fenntartható fejlődés finanszírozására vonatkozó globális kilátások 2019

Ideje felvállalni a kihívást

Összefoglalás magyarul

A fenntartható fejlődési célok és a 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési program újradefiniálták a globális célkitűzéseket: közös felelősséggel tartozunk azért, hogy egy jobb világot teremtsünk mindnyájunk számára. Ahogy telik az idő, ez a program egyre sürgetőbbé válik, hiszen az olyan kihívásokat, mint a mélyszegénység vagy a klímaváltozás, csakis globális szintű, közös cselekvéssel küzdhetjük le.

E közös célkitűzések finanszírozásához az addisz‑abebai cselekvési program (AAAA) biztosít keretrendszert. Számos különféle szereplőt – kormányzatokat, vállalatokat, alapítványokat és magánszemélyeket – szólít fel a pénzügyi erőforrások nagyobb mértékű, koordináltabb mobilizálására az olyan gazdasági növekedés elérése érdekében, amely növeli az emberi jólétet és óvja a környezetet, különösen a fejlődő országokban.

Bár az addisz‑abebai cselekvési program 2015‑ös aláírása óta már három év telt el, az adott országok számára a fenntartható fejlődési célok eléréséhez rendelkezésre álló finanszírozás terén még mindig nem valósult meg az ígért fellendülés. A kormányzati bevételek – amelyek a 4,3 billió amerikai dollárt kitevő fejlesztés‑finanszírozás fő pillérét képezik – az alacsony jövedelmű országokban átlagosan alatta maradnak a GDP 15%‑ának, melyet általában az állam eredményes működéséhez szükséges küszöbértéknek tartanak.

Még aggasztóbb, hogy a fejlődő országoknak juttatott külső források összességükben csökkenést mutatnak. A magánberuházások területén különösen erős visszaesés látható: a közvetlen külföldi tőkebefektetések a 2016–2017‑es időszakban 30%‑kal, 750 milliárd amerikai dollárra csökkentek, a projektfinanszírozás pedig ijesztő mértékben, csak 2018 első trimeszterében 30%‑kal csökkent. A többi főbb pénzügyi áramlás stabil, ám továbbra is alacsony szintet képvisel a kivándorlók által hazautalt összegekhez képest, amelyek 2017‑ben rekordmagas értéket, 466 milliárd amerikai dollárt értek el; a hivatalos fejlesztési segély mértéke a segélyező országokban tapasztalható költségvetési nyomás ellenére is lényegében változatlan, 2017‑ben 146,6 milliárd amerikai dollárt tett ki; a jótékonyságból származó pénzösszegek pedig a 2013–2015‑ös időszakban évente átlagosan 7,9 milliárd amerikai dollárral járultak hozzá a finanszírozáshoz. Az innovatív finanszírozás még mindig csak kis részét teszi ki a hivatalos finanszírozást nyújtók erőfeszítéseinek, bár mértéke növekszik.

A fenntartható fejlődés finanszírozásának csökkenése nem csak a fejlődő országok számára jelent kockázatot: ez egy globális fenyegetés, hiszen mindnyájunk számára komoly következményekkel jár, ha nem sikerül globális szinten elérni a fenntartható és békés prosperitást.

A fenntartható fejlődés finanszírozására vonatkozó globális kilátások jelen első kiadása ezért sürgős és merész cselekvésre szólít fel az addisz‑abebai cselekvési program megvalósítása és a 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési program ígéreteinek betartása érdekében, belföldön és külföldön egyaránt. A fejlődő országoknak juttatandó nagyobb volumenű pénzügyi erőforrás mobilizálására való törekvés nem lesz elegendő; a finanszírozások minőségét vagy fenntartható fejlődési lábnyomát kell növelni.

A Globális kilátások kiadvány három reformterületet határoz meg. Az első a mérés területe: hatékonyabb mutatószámok és eszközök szükségesek a pénzügyi áramlások volumenének felméréséhez, és a fenntartható fejlődési célokkal való összehangolásukhoz is. A mérésnek a segélyeken túlmenően az összes szereplőtől érkező minden pénzügyi áramlásra ki kell terjednie, továbbá nyomon kell követnie a konkrét fenntartható fejlődési célokra és fejlesztési célkitűzésekre irányuló áramlásokat is. Például a környezetszennyező tevékenységekbe befektetett egy dollár nem azonos értékű a tiszta energiába befektetett egy dollárral. Meg kell teremteni az értékelés és a hatáselemzés kultúráját, mely lehetővé teszi az erőforrások tényleges lábnyomának megismerését, valamint a kompromisszumok és a szinergiák megértését. A jelentés ezért egy új átláthatósági kezdeményezés indítására szólít fel a fenti hiányosságok kezelésének első lépéseként.

Másodszor, politikai reformok szükségesek a billiók átirányításához, azaz olyan ösztönzőket kell létrehozni, amelyek elősegítik, hogy az összes rendelkezésre álló finanszírozásból nagyobb részt ruházzanak be a fenntartható fejlődésbe. Ez kiterjed többek között a fejlődő országok abban történő támogatására, hogy a legtöbbet hozhassák ki a finanszírozási lehetőségekből; a finanszírozók magas szintű normák irányába terelésére és a kártékony gyakorlatok, például az adócsalás és az adóelkerülés megelőzésére; valamint a nagyobb fokú politikai koherencia ösztönzésére a fenntartható fejlődés terén a finanszírozók saját országaiban – például adórendszerek és beruházási keretrendszerek révén, valamint az átutalások költségének csökkentésére tett erőfeszítések útján.

Harmadszor, javítani kell a különféle szereplők tevékenységeinek összehangolását annak érdekében, hogy jobban össze lehessen kapcsolni a fenntartható fejlődés finanszírozása terén jelentkező kínálatot és keresletet. Különösen az országos fejlesztési stratégiákat kell jobban összekapcsolni a rendelkezésre álló finanszírozással. Már most is számos diagnosztikai eszköz és iránymutatás áll rendelkezésre az ilyen stratégiák megtervezéséhez és a megfelelő erőforrások azonosításához, de az országokban még mindig alacsony szintű a koordináció. A Globális kilátások kiadvány arra buzdítja a donorokat, hogy koherensebb támogatást nyújtsanak az országoknak az addisz‑abebai cselekvési programban szorgalmazott integrált nemzeti finanszírozási keretrendszereik kidolgozása során.

A Globális kilátások jelen debütáló kiadásában bemutatott ambiciózus változtatási program célja a 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési program és az addisz‑abebai cselekvési program megvalósítását célzó ENSZ vezette erőfeszítések támogatása. A jelentés az OECD fejlesztési együttműködésében részt vevő felekre helyezi annak felelősségét, hogy minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával támogassák a partnerországok fenntartható fejlődéssel kapcsolatos elképzeléseit és döntéseit. Konkrét cselekvéseket javasol, meghatározza a további politikai párbeszédek területeit, és rámutat azokra a tudásbéli hiányosságokra, amelyekre a következő kiadások kívánnak megoldást nyújtani.