OECD Multilingual Summaries

OECD Business and Finance Outlook 2018

Summary in Hungarian

OECD üzleti és pénzügyi kilátások 2018

Összefoglalás magyarul

Aˆ konnektivitás – mind a globális pénzügyi rendszer intézményei, mind az országok között – a globalizáció szerves része, és kulcsszerepet játszik a komplex társadalmak nagyobb termelékenység elérését célzó működésében. Az idei évi Kilátások c. kiadvány mind a globális pénzügyi rendszer intézményei közötti, mind az országok közötti konnektivitást tárgyalja. Az utóbbit illetően a kiadvány megvizsgálja Kína globális gazdaságban betöltött növekvő súlyát is. Kiemelten vizsgálja továbbá az Egy Övezet – Egy Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative (BRI)) elnevezésű nemzetközi fejlesztési stratégia Kína globális kereskedelmi és befektetési partnereire gyakorolt hatását, valamint azokat a politikai megközelítéseteket, amelyek elősegítenék a kezdeményezés előnyeinek az egész globális gazdaságra való kiterjesztését.

A globális pénzügyi rendszer kilátásai

A globális rendszerszinten is jelentős bankoknak (angol rövidítéssel: G‑SIBs) otthont adó joghatóságokban működő monetáris hatóságok 2008 óta ultraalacsony kamatlábak és nagyszabású értékpapír‑vásárlások formájában támogatták a globális pénzügyi rendszert, kezdetben a diszfunkcionális piacok támogatása, később pedig a gazdasági fellendülés elősegítése céljából. A gazdasági háttér javulásával párhuzamosan az USA központi bankja normalizálni kezdte a politikáit. A példát más fejlett országok központi bankjai is valószínűsíthetően követni fogják. Ez hozzájárult az eszközárak 2018‑as, ezen belül is főként az év első hónapjaiban megfigyelhető éles ingadozásához. E folyamat kezelése komoly kihívást jelent majd.

A folyamat elindulásával párhuzamosan a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság véglegesítette a nemzetközi szinten aktív bankok működését szabályozó keretrendszer reformcsomagját, ismertebb nevén a Bázel III szabályozást. A monetáris könnyítés visszafordítása jó próba lesz annak megállapítására, hogy a Bázel III szabályozás elérte‑e azon célját, hogy stresszkörnyezetben is biztosítsa a pénzügyi rendszer biztonságát és stabilitását, különösen ott, ahol a termékek likviditása a volatilitás egyik mozgatórugója. A Bázel III szabályozás a tőkeszabályok szigorítása terén ért el eredményeket, de a 2008‑as válság előttihez hasonlóan hagyta a globális rendszerszinten is jelentős bankokat és üzleti modelljüket – nyilvánvalóan nem jutott el a befektetési banki tevékenység és a betétbiztosított lakossági banki tevékenység teljes szétválasztásáig. Az összekapcsoltságukból eredő sérülékenységek továbbra is a rendszer fontos jellemzőjének tekinthetők. A kölcsönös függőség mértékét jól érzékelteti, hogy a tőzsdén kívüli derivatívák névértéke még 2017 második felében is 532 billió USD volt, ami csak kicsivel kevesebb a 2007 végi, a válság előtti csúcsot jelentő 586 billió USD‑nál. A kockázatok elhelyezkedésében volt némi átrendeződés a befektetők alacsony kamatlábak jellemezte környezetre való reagálása következtében.

A pénzügyi kilátásokra az is befolyással lesz, hogy miként tudja Kína a bankrendszerét, az árnyékbanki rendszerét és a vagyonkezelő iparágát érintő magas szintű eladósodottsággal és tőkeáttétellel összefüggő kockázatokat kezelni. Bár Kína nincs közvetlen kapcsolatban a fejlett gazdaságokban tapasztalható kockázatokkal, a pénzügyi rendszerének zárt jellege miatt az ottani problémákra reagálva a kínai hatóságok feltehetőleg megszabadulnának az amerikai értékpapír‑állományoktól. Ez növelné a likviditási nyomást a fejlett gazdaságokban. Kínában a nem teljesítő hitelekkel kapcsolatos problémák mértékét elfedi az azzal kapcsolatos információhiány, hogy mely eszközöket tartják nyilván mérlegen kívüli eszközökként. Az azonban világos, hogy ezek a hatalmas mérlegen kívüli kitettségek növelik a tőkeáttételi kockázatot, és a hitelesemények instabilitását eredményezhetik. Megzavarhatják a Kínán kívüli növekedést is, ha a jelentősebb fejlett és feltörekvő gazdaságok nem veszik fontolóra a pénzpiacok és a pénzügyi intézmények szerkezetének további módosításait.

A BRI a globális kereskedelmi, befektetési és pénzügyi környezetben

Kína BRI kezdeményezése egy ambiciózus fejlesztési stratégia a 2.3 sz. ábrán látható hat fő gazdasági folyosó közötti konnektivitás és együttműködés kiépítésére. Az Ázsiai Fejlesztési Bank becslése szerint Ázsiának 2030‑ig 26 billió USD‑t szükséges infrastrukturális fejlesztésekbe beruháznia, és Kína minden bizonnyal hozzájárulhat ehhez. A BRI, amely prioritásként kezeli az infrastrukturális fejlesztések finanszírozását, több hosszabb távú célkitűzés eléréséhez is stratégiául szolgál, melyek a következők: konnektivitás, energia‑ és élelmiszerbiztonság, kiegyensúlyozott regionális fejlesztés és jobb kapacitás‑kihasználás, szabadabb kereskedelem, fenntarthatósági célok, valamint kulturális és tudományos csereprogramok.

A magasabb értékű tevékenységek felé történő elmozdulás érdekében Kína beruház a technológiatranszferbe, hosszabb távon pedig más jelentősebb országok példáját kívánja követni a technológiai szabványok, az innovációs és a kereskedelmi értékláncok terén. A stratégia fontos eleme a konnektivitás, különösen az energiát illetően, tekintettel a BRI‑folyosókon fellelhető nagyszámú különféle forrásra. A jelen Kilátásokban szereplő empirikus elemzés általánosságban azt mutatja, hogy a fejlett és a feltörekvő piacok közötti konnektivitás növeli a kereskedelemből és a beruházásokból származó előnyöket. A fejlődő Ázsia infrastrukturális fejlesztéseinek finanszírozási igényei azonban hatalmasak, és Kína saját belső pénzügyi problémái korlátokat szabnak Kína önálló országkénti lehetőségeinek. Ez azt jelenti, hogy a BRI sikeréhez jelentős támogatásra lesz szükség az OECD‑országoktól. Mindemellett a piacoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk az erőforrás‑elosztási döntésekben. Ennek lehetővé tételéhez a tulajdonjogok és a verseny megerősítése, valamint egyenlő feltételek és szilárd szabályozás kialakítása szükséges.

Az egyenlő feltételek megteremtése a fenntartható növekedéshez

A BRI a globalizáció egy szakasza, mely jellegét tekintve hosszú távú, és amelyhez – a világgazdaság hasonló ügyeihez hasonlóan – olyan szilárd elvekre épülő átlátható alapra van szükség, amely elősegíti a költséghatékony megoldásokat, és méltányosságot biztosít minden érdekelt számára.

A nemzetközi szabványok erősebb összehangolása különösen az alábbi öt nagyobb terület számára jelenthetne előnyt:

• Az állami tulajdonú vállalatok globális gazdaságban betöltött növekvő szerepe szükségessé teszi az egyenlő feltételek kialakítását, amelyek következtében visszaszorulnak az állami támogatások és a nem átlátható folyamatok, és amelyek lehetővé teszik, hogy a fogadó országok széles körben elfogadott vállalatirányítási gyakorlatok alapján részesüljenek a beruházások előnyeiből. A fogadó országoknak foglalkozniuk kell a nemzetbiztonsági aggályokkal, különösen azokkal, amelyek kapcsán felmerül a stratégiai szempontból érzékeny technológia vagy az állami vállalatok törvényi elszámoltathatósága terén tapasztalható hiányosságok kérdése.
• Nyílt és átlátható beszerzési mechanizmusok szükségesek, különösen a nagyszabású infrastrukturális beruházások esetén.
• A megvesztegetéssel és a korrupcióval összefüggésben felmerülő súlyos költségeket kerülni kell, a nagyszabású infrastrukturális beruházások esetén éppúgy, mint más területeken. A társadalmi és a környezetvédelmi költségeket is figyelembe kell venni olyan felelős vállalati magatartás tanúsításával, amely a lehető legkisebb zavart okozza a helyi közösségek életében.
• A vállalatoktól a környezetvédelem terén elvártakat kiegészítve a kormányzatoknak környezeti hatásfelméréseket kell végezniük a javasolt létesítmény‑ és infrastrukturális projektek megvalósítása előtt.
• A határokon átívelő beruházások tekintetében nyílt és átlátható rendszerekre van szükség a költségek csökkentése és a technológiai opciók bővítése érdekében. Ezek ösztönzőleg hatnak az infrastrukturális stratégiák által létrehozni kívánt konnektivitásra és nagyságrendi megtakarításokra.

Az OECD‑szabványok és más nemzetközi szabványok mind az öt területen alapvető iránymutatást nyújtanak mind az infrastrukturális fejlesztéseket fogadó országok, mind a szállító országok számára.