OECD Multilingual Summaries

Environment at a Glance 2013: OECD Indicators

Summary in Hungarian

Cover
Olvassa el a teljes könyvet az alábbi témában:
10.1787/9789264185715-en

Környezetvédelmi körkép 2013: OECD‑mutatók

Összefoglalás magyarul

XXI. századi életmódunk és a világ népességének növekedése terhelés alá helyezte az alapvető környezeti erőforrásokat, így a levegőt, a vizeket és a földeket, valamint az általuk fenntartott állat‑ és növényvilágot. Mekkora sikerrel törjük meg a gazdasági növekedés és a környezet károsítása közötti kapcsolatot? A válasz vegyes képet mutat: bár néhány kulcsfontosságú területen, például a légszennyezés, a közlekedés, az energia‑ és a vízgazdálkodás, valamint a biodiverzitás védelme terén némi előrehaladás tapasztalható, az nem elegendő ahhoz, hogy a jövő számára is megőrizzük természeti erőforrásainkat.

A környezetterhelés még mindig nő, de a növekedés üteme az 1990‑es évek óta általában lassúbb az OECD‑országok gazdasági növekedésénél: ez a relatív szétválás néven ismert jelenség.

Az energiaintenzitás – azaz az egy egységnyi GDP előállításához szükséges energiamennyiség – az elmúlt két évtizedben csökkent az OECD‑országokban. A gáz tüzelőanyag‑mixben elfoglalt részesedése nőtt, de összességében továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok játszottak meghatározó szerepet az energiaellátásban. A megújuló energiaforrások részesedése viszonylag stabil szinten maradva az OECD‑térség teljes energiaellátásának mintegy 9%‑át tette ki, az utóbbi években némi növekedést mutatva. Az energiaintenzitás csökkenéséhez az alábbi tényezők járultak hozzá: a gazdaság szerkezeti változásai, energiamegőrzési intézkedések és környezetvédelmi politikák, technikai fejlődés, néhány országban pedig az energia‑ és forrásintenzív termelés külföldre telepítése.

Az egy főre eső energiafelhasználás csökkentése terén jóval lassúbb volt az előrehaladás, ami részben a közlekedés energiaigénye 17%‑os növekedésének volt betudható. A közúti közlekedés továbbra is domináns szerepet tölt be a közlekedési szektorban. Ez növekvő üzemanyag‑fogyasztást és újabb utak építését eredményezi, ami káros hatással van az egészségre és a természetre. Az országok kevésbé környezetszennyező járművek használatát ösztönző erőfeszítéseit nagyrészt ellensúlyozta az utakon futó járművek számának növekedése és a megnövekedett gépkocsihasználat. Összességében elmondható, hogy a közlekedési tevékenységek továbbra sem válnak el a GDP‑növekedéstől, és az OECD‑országok több mint egyharmadában a közúti közlekedés növekedési rátái meghaladják a gazdasági növekedés rátáját.

Az anyagintenzitás – azaz az egy egységnyi GDP előállításához szükséges anyagi erőforrások mennyisége – ugyancsak csökkent 1990 óta. Az OECD‑térségben megtörtént az anyagfelhasználás és a gazdasági növekedés relatív szétválása. Ez részben a szolgáltató szektor bővülésének és a gazdasági válságnak köszönhető, részben pedig a megnövekedett importnak és a forrásintenzív termelés külföldre telepítésének.

A mezőgazdasági termelés az OECD‑térségben 2000 és 2010 között lassabban nőtt, mint az 1990‑es években. Ezzel egy időben több területen is csökkent a mezőgazdasági vonatkozású környezetterhelés, így például csökkent az üvegházgáz‑kibocsátás, a víz‑ és műtrágya‑használat, valamint a tápanyagtöbblet (a tápanyagok talajba, vízbe vagy levegőbe jutása). A mezőgazdasági támogatások – főként a környezetre legkárosabb típusú támogatások – csökkenése szintén fontos szerepet játszott e javulásban.

Mindent összevetve, az erőfeszítések fokozása szükséges a relatív szétválásról az abszolút szétválásra való döntő áttéréshez, amely visszafordíthatja a környezeti károsodást a természeti erőforrások védelme és az emberek környezeti életminősége javítása érdekében.

Fő megállapítások

  • Általában elmondható, hogy az üvegházgáz‑kibocsátás még mindig növekvő tendenciát mutat világszerte. A kibocsátott gázokat tekintve a legnagyobb részt a szén‑dioxid teszi ki, mely a tendencia alakulásában is meghatározó szerepet játszik. 1990 óta az energiatermeléshez kapcsolódó szén‑dioxid‑kibocsátás az OECD‑országokban lassabban nőtt, mint globális viszonylatban. Az OECD‑országok ma kevesebb mint felét adják a világ üvegházgáz‑kibocsátásának, de egy főre vetítve még mindig sokkal több szén‑dioxidot bocsátanak ki: fejenként 10 tonnát szemben a többi régió zöme által kibocsátott fejenként 4 tonnával. Sok OECD‑ország szétválasztotta a szén‑dioxid‑kibocsátást és a GDP‑növekedést, bár a szétválás még mindig gyenge, és sok országban tovább növekedett a kibocsátás.
  • A kén‑oxid és a nitrogén‑oxid kibocsátása 1990 óta jelentős mértékben csökkent az OECD egészét tekintve (69, illetve 36%‑kal). Szinte mindegyik OECD‑ország elérte a kén‑oxid‑kibocsátás és a GDP‑növekedés abszolút szétválasztását, az országok kétharmadában pedig a nitrogén‑oxid‑kibocsátás abszolút szétválasztása is megvalósult. Néhány OECD‑országban azonban folytatódott a nitrogén‑oxid‑kibocsátás GDP‑növekedéssel és a közúti közlekedés folyamatos növekedésével párhuzamos emelkedése. A talajszinti ózon, a nitrogén‑dioxidok magas koncentrációja, a finom részecskék és a toxikus légszennyező anyagok továbbra is káros hatást gyakorolnak az emberi egészségre, különösen a városi területeken.
  • Az édesvíz‑kitermelés az 1990‑es évek óta nagyjából stabil szintet mutat az OECD‑térségben a folyamatosan növekvő, különféle forrásokból kielégített vízigény ellenére. Ez a hatékonyabb vízfelhasználásnak és a jobb árképzési politikáknak, valamint az olyan alternatív vízforrások, mint az újrahasznosított és a sótalanított víz nagyobb mértékű kiaknázásának köszönhető. Számos OECD‑ország elérte a vízkitermelés és a GDP‑növekedés relatív szétválasztását, de az eredmények adott országon belül és az országok között is eltérőek.
  • A szennyvízkezelési infrastruktúra jelentősen kibővült; a szennyvíz‑közműhálózatba bekötött háztartások száma az 1990‑es évek elején regisztrált mintegy 60%‑ról 2010‑re csaknem 80%‑ra nőtt az OECD‑térségben. Néhány országban a szennyvíztisztító hálózat további bővítésében a legnagyobb kihívást a kis vagy izolált települések kiszolgálását biztosító más módszerek megtalálása jelenti. Számos ország emelkedő költségekkel szembesül az elöregedő víz‑ és szennyvízhálózatok karbantartásának és korszerűsítésének szükségessége kapcsán.
  • A védett földterületek nagysága szinte az összes OECD‑országban nőtt; jelenleg az összes földterület mintegy 11%‑át teszik ki. Ezek a területek azonban nem minden esetben a nemzeti biodiverzitás megtestesítői, illetve nem kellően összekapcsoltak. A biodiverzitást egyre több veszély fenyegeti, különösen a megváltozott földhasználat és az infrastruktúrafejlesztések révén; számos természetes ökoszisztéma megsemmisült, illetve számos állat‑ és növényfaj veszélyeztetett az OECD‑országokban. A fenyegetettségi szint a nagy népsűrűségű országokban különösen magas.
  • Az erdőterületek nagysága nagyjából változatlan maradt, mintegy 30%‑át teszik ki az OECD fölterületeinek. Az OECD‑országok zöme kvantitatív viszonylatban fenntarthatóan használja erdei erőforrásait. Az országokon belül azonban jelentős eltérések mutatkoznak, és számos erdőt fenyeget a pusztulás, a fragmentáció és a más jellegű földterületté való átalakítás veszélye. A megújuló energiaforrások alkalmazásával kapcsolatos célkitűzések elérése kapcsán megnövekedett fa iránti kereslet egyre fontosabb szerepet játszik az erdők kereskedelmi célú hasznosításában.
  • A lakossági hulladék mennyisége az OECD‑térségben az 1990‑es években 19%‑kal növekedett, ám ez a növekedés a 2000‑es évek elején lelassult. Az egy főre jutó évi hulladéktermelés ma átlagosan 530 kg az OECD‑térségben; ez 30 kg‑mal több, mint 1990‑ben volt, de a 2000‑ben regisztrált értéknél 30 kg‑mal kevesebb. Az OECD‑országok egyre inkább eltérítik a hulladékokat a hulladéklerakóktól és a hulladékégetőktől, és újrahasznosítás révén visszatáplálják azokat a gazdaságba. Sok OECD‑országban azonban továbbra is a hulladéklerakóban való elhelyezés a legmeghatározóbb hulladékkezelési mód.

© OECD

Ez az összefoglalás nem hivatalos OECD fordítás.

Ez az összefoglalás abban az esetben másolható, ha megemlítésre kerül az OECD szerzői joga és az eredeti kiadvány címe.

A többnyelvű összefoglalások az eredetileg angol ill. francia nyelvű OECD kiadványok kivonatos fordításai.

Az OECD on-line könyvesboltban díjmentesen állnak rendelkezésre: www.oecd.org/bookshop

További információ kérhető a Közügyi és Kommunikációs Igazgatóság Jogi és Fordítási Csoportjától: rights@oecd.org, fax: +33 (0)1 45 24 99 30.

OECD Rights and Translation unit (PAC)
2 rue André-Pascal, 75116
Paris, France

Látogasson el honlapunkra: www.oecd.org/rights

OECD

Olvassa el a teljes angol nyelvű verziót az OECD online könyvtárában, az OECD iLibrary-n!!

© OECD (2013), Environment at a Glance 2013: OECD Indicators, OECD Publishing.
doi: 10.1787/9789264185715-en